Az I. világháborút követő versailles-i rendezés az újkor legjelentősebb tartós határmódosulásait váltja ki (109, 145. térkép).
Az N. J. G. Pounds által közölt (eredetileg S. C. Gilfillantól származó) térkép a két világháború közötti állapotukban mutatja be az európai határok tartósságát (vagyis azt, hogy egy-egy határszakasz a legutóbbi közel fél évezred történelme során milyen hosszú időn keresztül funkcionált egy vagy több ízben államhatárként). Eszerint Európa legtartósabb határa Hollandiáé és Svájcé, a spanyol-francia határ Andorrától nyugatra, valamint a kontinens legrégibb (1147) nemzetállami határaként Portugáliáé.
Köztes-Európában - apró módosulásaitól eltekintve - legtartósabb az 1772-es Lengyelország nyugati és déli határa (34, 315. térkép), illetve ezzel összefüggésben Nagy-Magyarország határa (320. térkép) a Kárpátokban Sziléziától Orsováig, Kelet-Poroszország határának nagyrésze (44, 63, 125. térkép), Észak-Itáliában a Habsburg Monarchia és Velence határai (42, 62, 129. térkép), valamint Montenegró és a hozzá kapcsolódó Velencei Albánia határa (107, 328. térkép). Hozzá kell tenni, hogy e hosszú ideig stabil határok Versailles eredményeként - eltekintve a lengyel-szlovák, illetve egy osztrák határszakasztól - eltűnnek (160, 174. térkép). Ugyancsak viszonylag tartós határ volt az I. világháború utáni rendezéssel szintén eltűnő szakasz az 1772-es lengyel állam északi részén, valamint Dalmáciában.
A két világháború között fennálló határok közül viszonylag huzamos ideig állt már fenn Finnország határa a Karéliai félszigeten (311. térkép), Lívföld határa (most megosztva Észotország és Lettország között), a Kongresszusi Lengyelország (48a. térkép) nyugati, valamint ezzel összefüggésben Galícia (77. térkép) északi és keleti határa, Csehországnak (318. térkép) már a Habsburg Monarchia keretében is létezett északi és nyugati határa, illetve ennek folytatásaként Ausztria északnyugati határa, Besszarábia budzsáki határszakasza (59a, 221a. térkép), a dunai román-bolgár határ, valamint Bulgária (323. térkép) nyugati (szerbiai) és déli (görögországi, illetve törökországi) határa (41, 331. térkép) - természetesen az e térképen nem jelzett kisebb módosulásoktól eltekintve.
Köztes-Európa többi határa tartós előzmények nélküli, illetve a Balkán-háborúk eredményeként 1913-ra épphogy meghúzott határokon (96. térkép) halad túl az idő. Ilyen a litván határ (314. térkép), a lengyel keleti határok túlnyomó része (315. térkép), Csehország és Ausztria, illetve Ausztria és Nagy-Szerbia határai (326. térkép), az új Magyarország 169. térkép) és Nagy-Románia (183. térkép), illetve Nagy-Szerbia (174. térkép) ezzel összefüggő határai, az albán határok (192. térkép), a Macedóniát Görögország, Szerbia és Bulgária között felosztó (97. térkép) határok.
A II. világháborút követő rendezés (273. térkép) a jelzett határokat alapjaiban már nem módosítja.
|
|
|
