A térkép Köztes-Európa frekventált középső részén, elsősorban az Osztrák-Magyar Monarchia helyén jelzi a kisebbségeket.
Európa 13,4 %-nyi (61.968 ezer) kisebbségéből 34,7 % (21.475 ezer) él az Oroszország nélküli Kelet- és Délkelet-Európában (Finnország, Észtország, Lettország, Litvánia, Lengyelország, Jugoszlávia, Románia, Bulgária, Albánia, Görögország, európai Törökország), 27,2 % Nyugat-Európában (Portugália, Spanyolország, Franciaország, Anglia, Írország, Hollandia, Belgium, Luxemburg), 19,1 %-a (11.860 ezer) az európai Oroszországban, 18,6 %-a (11.515 ezer) Közép-Európában (Svájc, Ausztria, Németország és Danzig, Olaszország, Csehszlovákia, Magyarország), 0,5 %-a Észak-Európában (Dánia, Svédország, Norvégia). Az európai átlagon (13,4 %) belül Kelet- és Délkelet Európa 27,8 %-a, Nyugat-Európa 12,8 %-a, az európai Oroszország 11,0 %-a, Közép-Európa 8,2 %-a, Észak-Európa 2,4 %-a él kisebbségi sorban. A 62 milliós kisebbség 58,7 %-a (36.402 ezer) nemzetközileg ilyenként elismert (kérdéses a szlovákok, horvátok, szlovének stb. kisebbségi jellege). Három elismert kisebbségnek - zsidó (5.261 ezer), katalán (4.939 ezer), baszk (700 ezer) - nincs nemzetállama.
Versailles-ban a győztes államok - Lengyelország (1919. jún. 28.), Csehszlovákia és a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság (1919. szept. 10.), Románia (1919. dec. 9.), Görögország (1920. aug. 19.) - kisebbségvédelmi szerződéseket kötnek. A vesztesek a békeszerződésekben vállalnak hasonló kötelezettségeket. A nagyhatalmak mentesülnek alóla (Németország is). A Népszövetség garanciája alá kerül az elismert kisebbségek 71,2 %-a (az összes 41,8 %-a = 25.908 ezer).
A választásokon rendszerint indulnak kisebbségi pártok: Lengyelországban zsidó, német, ukrán, belorusz, orosz (1922-ben az Országos Kisebbségi Blokk 20,7 %-ot ér el, 1928-ban a kisebbségek 25,0 %-ot kapnak); Csehszlovákiában a Német SZDP 1919-ben 13,3 %-al, 1920-ban 11,1 %-al harmadik, a magyar és német pártok 4-5 %-ot kapnak, parlamenti helyhez jutnak lengyelek és rutének. Az utolsó választáson (1935. máj. 19.) a Szudétanémet Párt 15,2 %-ot, a kisebbségek összesen 26,0 %-ot érnek el; Romániában (1922) németek, magyarok, zsidók, ukránok indulnak; Jugoszláviában a horvát és szlovén pártok mellett törökök, muzulmánok és bosnyákok kapnak szerepet. Jelentős eredményt érnek el a kisebbségi pártok az 1917-es oroszországi alkotmányozó gyűlési választáson.
Finnországban (1919) a Svéd párt negyedik (12,1 %, 22 mandátum). Észtországban a Német-Svéd Szövetség 3-4 %-ot, az Orosz Nemzeti Szövetség 1-4 %-ot ér el. Lettországban a kisebbségek (elsősorban a Balti Németek Pártja) összesen 15-19 %-ot kapnak, Litvániában (1920) a zsidó-lengyel-német koalíció 12,4 %-ot. Ausztriában (1919) cseh és zsidó párt indul. Bulgáriában a macedón párt az utolsó választáson (1931) 11 mandátumhoz jut, Magyarországon a német párt az utolsó választáson (1939) két mandátumot szerez.
|
|
|
