Az 1918. nov. 13-i belgrádi demarkációs vonalat a november 23-án Erdélybe nyomuló román csapatok a hónap végére elérik, túllépik a Berthelot-Apáthy megállapodás (december 31.) hadseregeket elválasztó semleges övezetét, s az 1919. jan. 20-ára elért Máramarossziget-Zámoly vonalat az áprilisi újabb támadásig tartják. A román és szerb hadsereg elválasztására a Bánátban a Maros és a Duna között széles demilitarizált övezetet hoznak létre (1919. jan. 10.). Északon a Hodzsa-Bartha vonal (1918. dec. 6.) után a december 23-i antantjegyzék már a trianoni határt körvonalazza (Kárpátalja kérdését függőben hagyva). Az antant 1919. márc. 20-án (Vyx-jegyzék) a Szatmárnémeti-Nagykároly-Nagyszalonta-Arad új demarkációs vonalat rögzíti, széles demilitarizált övezettel a Vásárosnamény-Debrecen-Gyoma-Hódmezővásárhely-Szeged vonalig. A magyar kormány elutasítja, s másnap a védelmi háború jegyében kikiáltják a tanácshatalmat.
Az utódállamok (kivéve a délszláv államot, mivel igényeit a tanácskormány által elismert belgrádi egyezmény kielégíti) támadását a románok kezdik április 16-án, 30-ára a Tiszáig jutva. A csehszlovák támadás 27-én indul. Itt a május-júniusi ellentámadás átmeneti sikert ér el. Végül a magyar hadsereg a többoldalú támadás alatt és az antant nyomására összeroppan. A tanácskormány augusztus 1-én megbukik, a román hadsereg 4-én bevonul Budapestre (a fővárost novemberre, a Tiszántúlt 1920 február-márciusra üríti ki).
167a) Magyar-szovjetorosz katonai koordináció, 1919
1 országhatár, 1918
2 magyar és szovjet vörös hadsereg helyzete, 1919 március
3 vörös hadseregek helyzete, 1919 június
4 szovjet hadműveleti terv, 1919 április
5 Gyenyikin támadása
6 lengyel fehér csapatok
7 csehszlovák csapatok
8 délszláv és francia csapatok
9 román csapatok
10 felbomlott antantcsapatok távozása, 1919 április
A "közép-európai fronttal" májusig létesítendő kapcsolatot célzó egyeztetett hadműveleti terv szerint Antonov-Ovszejenko ukrán vörös hadserege az északkeleti szorosokon Kárpátalja és a Tisza felé támad, Moldvából pedig Brassó irányába tör be a román hadsereg hátába, mellékszárnya Besszarábiában kijut a Fekete-tengerhez, Dél-Dobrudzsában kapcsolatot teremtve a bolgárokkal. A kapcsolatteremtés feltételei májusra megromlanak: a magyar hadsereg visszavonul a Tisza vonaláig, a galíciai lengyel fehércsapatok Lemberg felé tartanak, a júniusra a Dnyeszterig nyomuló ukrán vörös hadsereget hátbatámadja Gyenyikin, miközben Grigorjev III. ukrán hadserege fellázad.
|
|
|
