EMA » térképek » Köztes-Európa »
172. A londoni Jugoszláv Bizottság a délszláv állam határairól, 1917
 
   
A Monarchia föderatív délszláv államának megteremtését célzó előzmények (127a. térkép) után a délszláv (horvát, szlovén) háborús emigránsok Ante Trumbic vezetésével hozzák létre a londoni Jugoszláv Bizottságot (1915). Nikola Pasic szerb miniszterelnök és Trumbic 1917. júl. 20-i korfui deklarációja szerint a (térképrevitt) délszláv állam a Karadordjevic-dinasztia vezetése alatt jön létre.

A tervezet több ponton szemben áll a szerb kormány 1914. okt. 8-án (szept. 21.) deklarált követelésével, illetve a Szerbiának tett 1915. aug. 18-i antant-igéretekkel (116. térkép). Ezek mellett az 1915-ös londoni szerződés Olaszországnak igéri a Tarvisio-Gorizia-Postojna-Volosca vonaltól nyugatra eső Isztriát és Görz-Gradiscát, az észak-dalmát szigeteket, sőt a Krka vidékén a magyar határtól Bosznia határáig nyúló jelentős szárazföldi területet is, Zárán kívül Knin és Sibenik városokkal. Igényt tart Olaszország nemcsak Pelagosa, de Lastovo szigetére is (a Raguzától délre fekvő dalmáciai részt Cattaróval semleges területnek szánják). Olaszország a durazzói Közép-Albániától délre igényt tart Valonára, Saseno szigetére, valamint az albán külkapcsolatok irányítására. Londonban Horvátországnak igérik nemcsak a horvát (-magyar) tengerpartot, de délen a Planka-foktól a Drinig tartó partvidéket is St. Giovanni di Meduával bezáróan (azaz montenegrói területet). Montenegró - amely ekkor még nem kíván csatlakozni egy délszláv államhoz - megkapja a Drintől északra fekvő területet Shkodrával. Az 1916-os titkos egyezmény Romániának igéri a Bánátot a Tisza-Duna vonallal bezáróan. Északon a határ részint osztrák (Klagenfurt, Rába-Mura-vidék), részint magyar érdekeket (Baranya-Bácska-Bánát) sért.


172a) Szerb migráció, 1371-1600

Szerbia vereségei (1371: Marica, 1389: Rigómező) után a szerbek a török elől több hullámban menekülnek lakóhelyükről (Koszovó, Metohija, Észak-Macedónia) észak-északnyugat felé.

Az első nagy migrációs hullám (1371-1459) során a két Morava összefolyásához (Nis, Krusevac stb.) vonulnak fel, de eljutnak a Dunáig is (Smederevo). A második hullám részint a Szerémség és Magyarország (1459-1526), részint az Adria felé (1427-1482) irányul. Közben a bosnyákok is megindulnak nyugat és észak felé (1463-1526). Ekkor már a Bánátba, Bácskába, sőt Maroson túli területekre is menekülnek szerbek. A harmadik - szerb és horvát - hullám (1526-1600) a magyar állam bukásával veszi kezdetét, és részint Dalmácia felé (Knin, Zara), részint a Bosznián túli horvát területek felé (Zágráb) irányul. Mintegy 200 ezer szerb menekül 1691-ben Magyarországra (a Bácskába) Csernojevic Arzén ipeki patriárka vezetésével.

A török kiűzése után a délszláv népek visszaáramlása véglegesíti a kibogozhatatlan etnikai kevertséget.


 

 
 
  <<| előző térkép

171. A magyar nemzet Magyarországon, 1920

>>| következő térkép

173. Az Ipeki patriarchátus, 1346-1766

 
 
 

KERESÉS

AZ ADATBÁZISRÓL

  :: a könyvről
  :: bibliográfia
  :: névmutató

MÁS ADATBÁZISOK

:: Köztes-Európa kronológia 1756-1997
:: Sebők László térképgyűjteménye
:: Helységnévváltozások Köztes-Európában
   

(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék