A dákoromán kontinuitással, a természetes határok elvével, etnikai és gazdasági érveléssel alátámasztott román területi igények a világháború eredményeként túlnyomórészt kielégülnek.
Az ország az antant 1916 augusztusi titkos ígéretei (116. térkép) nyomán lép be a háborúba, gyors vereséget szenved a központi hatalmaktól, amit azonban csekély területvesztéssel átvészel (119a. és 120. térkép). Az 1918 májusi különbéke miatt (bár a német összeomlás láttán a háború utolsó napjaiban ismét hadat üzen a központi hatalmaknak) a bukaresti titkos egyezményt nemcsak Wilson, de az antant sem ismeri el. Rövid ideig az is kétséges, hogy helyet foglalhat-e a győztesek asztalánál.
A Monarchia összeomlása után 1918. nov. 5-én az USA is áldását adja a román területek egyesülésére. Besszarábiát már 1918 januárjában elején megszállják a román csapatok, s annexióját az antant elismeri. Szovjetoroszország viszont egészen 1934-ig demarkációs vonalnak tekinti a dnyeszteri határt, a folyón túl pedig ellenköztársaságot hoz létre Balta központtal (140c. térkép). Automatikusan megszerzi Románia Bukovinát (de Kárpátalját átengedni kényszerül Csehszlovákiának). Erdély megszállása után 1919 áprilisában hadjáratot indít a magyar tanácskormány ellen: a Tiszáig nyomul előre, majd együtt a csehszlovák hadsereggel összeroppantja a magyar tanácshatalmat, s augusztus elejére átmenetileg megszállja Magyarország keleti felét a fővárossal (167. térkép). A Bánátot az 1916-os titkos ígéretek ellenére megosztani kényszerül Jugoszláviával (184. térkép). Észak-Dobrudzsa a központi hatalmak kondominiumából visszakerül hozzá, s Bulgáriától visszaszerzi Dél-Dobrudzsát is.
Románia határai a trianoni békével véglegesülnek. Az 1914-ben 139,1 ezer km2 területű, 7.625,4 ezer lakosú Román Királyság (100. térkép) összesen 156,8 ezer km2 területet szerez 8.364,9 ezer lakossal: Szovjet-Oroszországtól Beszszarábiát (44,4 ezer km2, 2.344,8 ezer fő), Ausztriától Bukovinát (10,4 ezer km2, 811,7 ezer), Magyarországtól Erdélyt Máramarossal és a Körösvidékkel (83,9 ezer km2, 4.298,0 ezer), továbbá Kelet-Bánátot (18,0 ezer km2, 910,4 ezer). Mindezek eredményeként az új Románia területe 295,9 ezer km2 lesz, 16.250,7 ezer lakossal.
Az országot 1920-ban hét nagy közigazgatási egységbe szervezik: a korábbi történelmi tájakra alapozott három kormányzóság - a Craiovai (Olténia, hozzákapcsolva az Olton túli Slatina megyét), a Bukaresti (Munténia a hozzácsatolt Focsani és Galati megyékkel, valamint Dobrudzsa) és a Iasi (Moldva, leszámítva az említett két déli, északon pedig a Bukovinának átadott Falticeni és Dorohoi megyét) - mellé létrehozzák a Chisinaui (Besszarábia), a Cernauti (az említett módon megnövelt Bukovina), a Kolozsvári (Erdély Máramarossal) és a Timisoarai (Kelet-Bánát és a Körösvidék) kormányzóságokat.
|
|
|
