F. D. Roosevelt amerikai elnök 1942-től működő tanácsadó bizottságának térképe már az 1936-41 közötti események, benne a II. világháború első szakaszának ismeretében készült. A térkép az európai országok közötti etnikai fogantatású területi problémák katalógusa. Készítői kinyilvánított szándékuk szerint a világháború előtti 1939-es európai határokat veszik alapul (bár ezek láthatóan inkább az 1937-es határok, amennyiben szerepel rajta a független Ausztria, Csehszlovákia pedig még megcsonkítva sincs). Az eredeti térkép - mintegy zsinórmértékül - még feltünteti az elhíresült Curzon-vonalat.
A két érintett nagyhatalom közül a Szovjetunió nyugati határvidékén a térkép jelzi a finn-szovjet háborút lezáró 1940-es moszkvai béke következtében a Szovjetunióhoz csatolt finn területeket (1, 2), amelyek problémája ezzel természetesen nem jutott nyugvópontra. Hasonló konklúzióval ugyancsak jelzi a Észtország, Lettország, Litvánia és Besszarábia 1940-es szovjet annexióját (3, 11), továbbá Bukovina felosztását (10). Lengyel-szovjetorosz vita tárgya a jelentős belorusz-ukrán lakosságú Bialystoki körzet, Polézia és Volhínia ((8).
A Német Birodalom határvidékén az amerikai bizottság térképe vitatottnak tekinti Kelet-Poroszországot egészében (6), valamint a hozzá kapcsolódó Memel-vidéket (5) és Danzigot (7). Jelzi Felső-Szilézia (30) és a Szudétavidék (28) problémáját, továbbá az osztrák-német határkérdéseket (26), miközben vitatott a csehszlovák-osztrák határ néhány pontja is (25). A birodalmi aspirációjú Olaszország határterületein vitatott Dél-Tirol (24), Zara (22), valamint Isztria és Dalmácia (23).
A fent említett nagyhatalmi igényeken túl a régióban elsősorban Versailles bázisállamainak jelentős területei vitatottak, döntően a világháborúban vesztes kisállamok részéről: Suwalkit Litvánia és Lengyelország vitatja (4), Teschent Lengyelország és Csehszlovákia (29), a szlovák/kárpátaljai-magyar határt Csehszlovákia és Magyarország (27), a Vajdaságot és a Muravidéket Jugoszlávia és Magyarország (21), Bulgária vitatja Romániától Dél-Dobrudzsát (13), Jugoszláviától a timoki, caribrodi és boszilgradi területet (14), Görögországtól Nyugat-Trákiát (15). Albánia vitatja Jugoszláviától Koszovót és Nyugat-Macedóniát (20), Görögország Albániától Észak-Epiruszt (16), Olaszországtól a Dodekanészoszt (17). A versailles-i rendezés után továbbra is megoldatlan Erdély (12), Macedónia (19) és Kárpátalja (9) problémája.
A német-francia határkérdéstől, továbbá Eupen-Malmedy, a Friz-szigetek és Pantelleria szigetének problémájától eltekintve minden súlyos etnikailag színezett területi probléma Köztes-Európában található. Ráadásul ezek jelentős része többszörös probléma (finn-szovjet határ, Baltikum, bolgár-jugoszláv határ stb.). A problémakatalógus első pillantásra is Versailles kemény kritikája.
|
|
|
