A stratégiai helyzetű egykori Kis-Litvánia területén (a későbbi Memel-vidékkel) 1910-ben összesen 114,9 ezer litván él, a hét körzet (Memel, Heydekrug, Tilsit, Ragnit, Labiau, Niederung, Pillkallen) lakosságának 25,6 %-a (84. térkép).
A versailles-i rendezés eredményeként 69,2 ezer litvánt a Memel-vidékkel elcsatolnak (átmeneti népszövetségi fennhatóság után 1923-ban Litvániához), 26,8 ezer marad Északkelet-Poroszországban. Az 1925-ös német népszámlálás szerint az öt litvánok lakta körzetben (Labiau, Niederung, Pillkallen, Tilsit, Tilsit-Ragnit) összesen 5,2 ezer litván él, a lakosság 2,0 %-a. Königsberg keletporosz főváros 279,9 ezer lakosából 4,0 ezer (1,4 %) zsidó, a többi lényegében német. Az 1939 márciusában Kelet-Poroszországhoz visszacsatolt Memel-vidék (203. térkép) státusát az 1939-es német-szovjet szerződések nem érintik (bár az érdekszférájába utalt Litvániát a Szovjetunió 1940-ben annektálja).
Az 1945-el szovjet kézre kerülő terület etnikai összetétele a világháború, a repressziók és az erőszakos oroszosítás eredményeként radikálisan megváltozik: a korábbi homogén németből homogén orosz lesz. Az 1970-es népszámlálás szerint 731,9 ezer lakosából 93,1 % tágan vett orosz (77,1 % nagyorosz, 9,4 % fehérorosz, 6,6 % ukrán). A legnagyobb kisebbséget jelentő litvánok száma 23,4 ezer (a lakosság 3,2 %-a), 0,6-0,6 % zsidó (4,5 ezer) és lengyel (4,0 ezer). A németek száma nem kimutatható. Kalinyingrád 400,6 ezresre felduzzadt lakosából 95,5 % tágan vett orosz (78,5 % nagyorosz, 8,7 % fehérorosz, 8,3 % ukrán).
238a) A Kalinyingrádi terület, 1945
A Szövetségesek 1943. dec. 1-i teheráni döntése Kelet-Poroszországot Lengyelországnak szánja (233. térkép). A végleges 1945. febr. 11-i jaltai döntéssel a szovjet-lengyel határ nagyjából a Curzon-vonalat követi, a Szovjetuniót pedig Kelet-Poroszországban kárpótolják (kompenzációként az 1939. szept. 28-ához képest elvesztett Bialystoki kerületért). Az 1945. aug. 2-i potsdami határozat szerint a területet "ideiglenesen" leválasztják Németországról, s a leendő békekonferencián támogatják a szovjet igényt Északkelet-Poroszországra. Potsdamban déli határait még a kerülethatárok mentén rögzítik.
Formailag az 1949. aug. 17-i lengyel-szovjet szerződés osztja fel Kelet-Poroszországot (238. térkép). Eszerint - leszámítva a Litvániának juttatott 2,7 ezer km2-es Memel-vidéket - a 37,0 ezer km2 területű Kelet-Poroszországot nyugat-keleti irányban (immár nem kerülethatárok mentén, hanem szinte vonalzóval) kettévágják. A kb. 1 millió lakosú északi 15,1 ezer km2-t Königsberggel, valamint Tilsit, Insterburg, Gumbinnen városokkal Oroszország kapja, az 1,5 millió lakosú déli 21,9 ezer km2-t Lengyelország. Ez utóbbiból alakítják ki az Olsztyni vajdaságot (keleti sávját a Bialystoki, nyugatit a Gdanski vajdasághoz csatolva).
|
|
|
