Szaratovban alakul meg 1918 áprilisában a Volga-vidéki Német Ügyek Minisztériuma, majd okt. 19-én Marxstadt központtal a Volga-vidéki Német Munkakommuna, 1924. jan. 6-ától mint Oroszország autonóm köztársasága (a febr. 20-i rendelettel: "Volgai Német Autonóm Szovjet Szövetségi Köztársaság"). A köztársaság (26,8 ezer km2) új fővárosa a 30 ezres Engels/Pokrovszk/Kosakenstadt (11,0 % német), lakossága 1926-ban 571,8 ezer: 66,4 %-uk (379,6 ezer) német, 20,4 %-uk orosz, 12,0 %-uk ukrán (1939-ben a 605,5 ezer lakos 78,4 %-a = 474,5 ezer fő német, a szovjetunióbeli németek harmada). Mindössze 8,7 %-uk városi (az átlag 12,8 %), 90 %-ukat a gabonatermesztés és a malomipar foglalkoztatja.
Az 1941. aug. 28-i rendelet "kollektív bűnösség" miatt Kazahsztánba, Kirgiziába, Tadzsikisztánba, Novoszibirszkbe száműzi a volgai németeket (a köztársaságot 1945. szept. 25-én számolják fel). Az 1955. dec. 13-i rendelet visszaadja állampolgári jogaikat, 1964. aug. 29-én rehabilitálják őket. Visszatelepülésüket nem engedélyezik. A németek száma jelenleg (1970) a Szaratovi területen 4,8 ezer (0,2 %).
24a) Németek Oroszországban
1 Orosz Birodalom határa, 1914
2 balti németek
3 német mezőgazdasági telepek
4 német munkásbevándorlás fő körzetei
5 városok jelentős német etnikummal
6 Volgai Német Köztársaság
7 német kollektív gazdaságok
II. Katalin kedvezményeket (vallásszabadság, földöröklés, mentesség az adó és a katonai szolgálat alól) biztosító 1762. júl. 22-i rendeletére jelennek meg németek a Volga-vidéken. A telepítésre Szaratovban 1766-1782 (majd 1798-1876) között külön minisztériumot (Külföldieket Gondozó Hivatal) állítanak fel. 1897-ben az európai Oroszországban a Lengyel Királyság és Finnország nélkül 1.312,2 ezer (1,4 %) német él: az ukrajnai kormányzóságokban 415,4 ezer (Volhínia 171,3 ezer = 5,7 %, Jekatyerinoszlav 81,0 ezer = 3,8 %, Herszon 123,5 ezer = 4,5 %, Doni katonai körzet 34,9 ezer = 1,4 %), Szaratovban 166,5 ezer (6,9 %), Szamarában 224,3 ezer (8,2 %), Tauriában 78,3 ezer (5,4 %), a balti kormányzóságokban (22. térkép) 187,4 ezer (4,8 %), Besszarábiában (185. és 315a. térkép) 60,2 ezer (3,1 %), a Szentpéterváriban 63,5 ezer (3,0 %), a Visztulai Kormányzóságokban (23. térkép) 407,3 ezer (4,3 %). Számuk 1926-ig 1.044,4 ezerre csökken, majd 1.423,5 (1939), illetve 1.553,0 (1941) ezerre nő. A "teuton kommunizmus" jegyében alakulnak kollektív gazdaságaik (Rote Fahne, Thälmann stb.).
A repressziók, majd a kivándorlás után számuk ma (1989) 2.040,0 ezer (Kazahsztán 960 ezer, Oroszország 842 ezer, Kirgizia 101 ezer).
|
|
|
