| |
|
A Nagy-Magyarországból Versailles eredményeként kiszakadó Szlovákia (Felvidék) Csehszlovákia részeként (163. térkép) kapja meg lényegében máig stabil határait.
Az északi - nagy-magyarországi - határon apróbb (lengyel részről elsősorban etnikailag) vitatott pontok vannak Csehszlovákia és Lengyelország között. A Tescheni Szilézia alatti - a Jablonkai-hágó és a vasúti elágazás miatt jelentős - cadcai sáv (Skalitével) lengyel igény ellenére csehszlovák kézen marad, Árva északkeleti és Szepes északnyugati részét megosztják (165. térkép). Ettől keletre néhány apróbb ponton hajtanak végre határmódosítást. A nyugati - nagy-magyarországi - belső határnak a két világháború között nincs nagy jelentősége, mivel az alakuláskor tett igéret ellenére Szlovákia nem kap autonómiát. A keleti kárpátaljai határt az 1930-as végelegesítéskor kissé nyugatabbra tolják.
A legnagyobb problémát a versailles-i rendezés során az előzmények nélküli és etnikailag alig meghúzható déli határ jelenti. A világháború alatti elképzeléseken (128, 163b. térkép), valamint az 1918 végi első - még jórészt etnikai alapú - rendezési kísérleteken (164. térkép) hamar túllépnek az események. A Magyar Tanácsköztársaság - átmenetileg az Eperjes központú Szlovák Tanácsköztársaságot eredményező - háborúját (167. térkép) követő trianoni béke végül jelentős magyarlakta területeket is elcsatol, Szlovákia határát nyugaton egészen a Dunáig tolva (169. térkép). A stabilizálódott Szlovákia területe 49,0 ezer km2 lesz, 3.330,9 ezer lakossal (1930).
Az 1938-as müncheni döntés (198. térkép) kapcsán Lengyelország a már 1919-ben is követelt apróbb északi területeket csatolja el: Skalite körzetét (együtt cseh Tescheni Szilézia jórészével), az árvai és szepesi kiszögellés újabb darabjait (ezeket Szlovákia Lengyelország 1939 őszi felosztásakor visszaszerzi). A Münchenhez kapcsolódó első bécsi döntés keretében Magyarország széles déli sávot szerez vissza (224. térkép). Az így körvonalazódó Szlovákia autonómiát kap Csehszlovákián belül, majd annak 1939 márciusi felosztása után - további területveszteséggel Magyarország javára - független állam lesz (38,7 ezer km2, 2,7 millió lakos).
Az 1945-ben Csehszlovákia keretében restaurált, függetlenségét elvesztő ország (244. térkép) visszakapja 1938-39-ben elcsatolt területeit, sőt Magyarországtól megszerzi a pozsonyi hídfőt is (249b. térkép). Területe 49,0 ezer km2, lakossága 5.269,0 ezer fő (1991). Az ismét elmaradt autonómiát az 1968-as szovjet invázió után kapja meg (244a. térkép), ekkor alakul át Csehszlovákia föderatív állammá. Elsősorban szlovák igényre 1992 végén Csehszlovákia felbomlik, s 1993 elejétől Szlovákia - változatlan területen - ismét független állam lesz.
A mindmáig defenzív jellegű szlovák nacionalizmus célja az 1919-ben létrejött határok biztosítása. Történeti érvei között a X. századi Nagy-Morva birodalomig nyúl vissza.
|
|
|
| |
|
 |
|
