A kereskedőállam a XV. század második felére lesz a Földközi-tenger legnagyobb tengeri hatalma (miután 1379-ben Chioggiánál megsemmisíti a rivális Genova flottáját). Az Oszmán Birodalom első támadó háborúja (1463-79) kapcsán érik először komoly veszteségek görög és albán területeken. Az újabb háborúk (1497-1500, 1537-1540) során levantei gyarmatbirodalma lényegében török kézre kerül.
Hatalmi reneszánszát a török visszaszorításakor éli, a karlócai békében (1699) is neki ítélt hódításait csak a pozsareváci béke (1718) veszi el. Felszámolására a napóleoni háborúk keretében (1797) kerül sor. Bukása küszöbén területe 53,0 ezer km2, lakossága közel 3 millió.
36a) A szárazföldi Velence, 1797
A városnak a Verona elleni győztes háború után stabilizálódó szárazföldi területe kisebb veszteségekkel (Ravenna) 1797-ig megmarad. Semlegességét az 1796-97-es itáliai hadjárat során sem a franciák, sem az osztrákok nem respektálják. Vagyonát Napóleon a hajóhaddal együtt elviszi, arisztokratikus alkotmányát felszámolja. A köztársaságot az 1797. okt.17-i campoformiói béke törli el. Szárazföldi birtokainak nyugati felét (Brescia, Bergamo) a Ciszalpin Köztársasághoz csatolják, nagyobbik keleti felét Isztriával és Dalmáciával Ausztria, a Jón-szigeteket Franciaország kapja.
36b) A Raguzai Köztársaság, 1333-1808
A kereskedőváros az 1358-as zárai békével autonómiáját megtartva Velencétől magyar, majd török uralom alá kerül. Bizánci és dunai szárazföldi közvetítő kereskedelme is jelentős, kolóniákat alapít Boszniában és Szerbiában (Fojnica, Zvojnik, Valjevo, Belgrád, Srebrenica, Rudnik, Pristina, Prizren stb.). Fénykorát a XVI. sz. első felében éri el: flottája résztvesz V. Károly hadjárataiban, önálló illír hajóegysége a Nagy Armadával szenved vereséget 1588-ban. Az 1526-os pestisjárványt, majd az 1667-es földrengést megsínylő, 1718-tól független köztársaság (1,3 ezer km2) a napóleoni háborúk idején egyetlen semleges államaként a Mediterráneum kereskedelmének nagyrészét uralja.
Az 1787-91-es orosz-török háborúban orosz hajóhad jelenik meg partjainál (Ausztria közbelépése menti meg), majd az 1797-es campoformiói békével a Habsburgok megszerzik a körötte fekvő Dalmáciát. Az 1805-ös napóleoni hadjárat francia megszállása (1806 április) elleni montenegrói támadást a partjainál megjelenő orosz flotta támogatja (107. térkép). Annak távozása után (Tilsit, 1807) a franciák felszámolják maradék önállóságát, s 1808-ban az Olasz Királysághoz, majd 1809-ben tartományként Illíriához csatolják (39b. térkép). A hatodik koalíció győzelmei során 1813-ban hagyják el a francia csapatok, 1814-ben Ausztria annektálja, amit a Bécsi Kongresszus jóváhagy.
|
|
|
