II. Katalin (1762-1796) három európai irányban terjeszti ki birodalma határait. A Baltikumban a svéd hegemónia megtörése után (47. térkép) Svédország II. Frigyessel tervezett felosztását már csak Franciaország akadályozza meg, Közép-Európában Lengyelország felosztása (1772-95) révén a Nyeman és a Bug lesz az orosz határ (34. térkép), a Balkánon - a Szorosok megszerzését célzó "görög terv" keretében - a kücsük-kajnardzsi békével (1774) megroppantja a Török Birodalmat (37c. és 41. térkép).
A birodalomgyarapítást utódai folytatják. A tilsiti békében (1807) I. Sándor (1801-1825) már egész Európán osztozkodik Napóleonnal, ütközőállamként tartva meg Poroszországot (44. térkép), illetve ilyenként létrehozva a Varsói Nagyhercegséget (34d. térkép). A Tilsittel érdekszférájába kerülő Finnországot 1809-ben (37b. térkép), a Balkánon Besszarábiát 1812-re annektálja, s a román fejedelemségek protektora lesz.
A Bécsi Kongresszus az orosz hódításokat - az Ausztriának visszajuttatott Tarnopoli körzet kivételével - jóváhagyja, sőt megszerzi Oroszország a Varsói Nagyhercegség nagyrészét is Lengyel Királyság ("Kongresszusi Lengyelország") néven (48a. térkép). Hódításaival egyfelől Sziléziáig jut, másfelől stabilizálja a külkereskedelme szempontjából létfontosságú balti és fekete-tengeri kikötőket, illetve útvonalakat.
Az Európában 5.393,0 ezer km2 területű, (Finnországgal és Lengyelországgal) 43.696,0 ezer lakosú birodalom 1815-ben a kontinens legerősebb nagyhatalma, a Szent Szövetség rendjének biztosítéka (48. térkép).
46a) Oroszország a Mediterráneumban
Az 1768-74-es orosz-török háború során az orosz balti flotta a Gibraltári-szoroson behajózva első ízben jelenik meg a Földközi-tengeren, s az Égei-tengerig hatolva kétfrontos harcra kényszeríti a Portát. Csezménél szétverve a török flottát (1770) ellenőrzése alá vonja az Égei-szigeteket, de Isztambulig nem jut el. Szárazföldi haderői eközben a Duna-deltánál járnak, így első ízben merül fel a Török Birodalom teljes összeomlásának lehetősége (az elfoglalt szigetekről a kücsük-kajnardzsi békében mond le).
Immár a fekete-tengeri flottabázisokra (Azov, Krim) támaszkodva az 1798-1800-ban szövetséges török-orosz hajóhad nemcsak az Adriai-tengeren jelenik meg (Ancona magasságáig), de Sziciliát és Nápolyt érintve eljut Genova vidékére is. Az egyesült flotta által 1798 őszén elfoglalt Jón-szigeteket az 1800-as konstantinápolyi egyezmény függetlennek, I. Sándor és Napóleon 1801-es békeszerződése semlegesnek nyilvánítja (48c. térkép). A negyedik koalíciós háború során az orosz flotta 1806-ban megszállja a Cattarói-öböl környékét, segítve Montenegró harcát (107. térkép). A tilsiti békével az öböl és a Jón-szigetek francia kézre kerülnek.
|
|
|
