A magyar forradalom leverését (56. térkép) követő megtorlás során mintegy 100 főt kivégeznek (köztük azokat a tábornokokat, akikért I. Miklós személyesen emel szót, így ez az első lépés az osztrák-orosz viszony elhidegüléséhez). Ezret ítélnek hosszabb börtönbüntetésre vagy kényszermunkára és 40-50 ezer főt küldenek kényszersorozással a császári hadseregbe.
A levert Magyarország igazgatását részint a szabadságharc, de elsősorban Ausztriának a nagynémet egység megvalósítására irányuló törekvése motiválja, aminek feltétele a monarchia korszerű centralizált és germanizált "német államá" változtatása (61. térkép). A politikai reakció közepette a birodalom korszerűsítése során Magyarország is polgári állammá válik: végrehajtják a jobbágyfelszabadítást, megvalósítják a polgári jogegyenlőséget, kiépül a polgári közigazgatás és jogrend.
A történelmi Magyarországot feldarabolják, hogy részeit egyenként elnémetesítve könnyebben integrálhassák a birodalomba. Magyarországtól elválasztják és koronaországként közvetlenül Bécs alá rendelik Horvát-Szlavóniát (a Muraközzel és Fiuméval), Erdélyt, a megmaradt déli katonai határőrvidéket és az 1849 novemberében létrehozott Szerb Vajdaságot. A maradék Magyarországot öt katonai kerületre (Sopron, Pozsony, Kassa, Nagyvárad, Pest-Buda) osztják, nagyjából ennek feleltetve meg a kiépülő polgári közigazgatást. A megyei önkormányzatot eltörlik.
A katonai kormányzás felszámolására (Ausztria katonai veresége és pénzügyi válsága, továbbá a magyar "passzív rezisztencia" miatt) az abszolutizmust oldó 1860. okt. 20-i diplomával (oktrojált alkotmánnyal) és az 1861. febr. 26-i módosító pátenssel kerül sor.
57a) A Szerb Vajdaság és Temesi Bánság, 1849-1860
1 Szerb Vajdaság, 1848
2 Szerb Vajdaság és Temesi Bánság, 1849-1860
A délvidéki szerbek már II. József halála után az 1790-es szerb egyházi zsinaton vajdasági önkormányzatot követelnek. A koronatartományként közvetlenül Bécs alá rendelt Szerb Vajdaság és Temesi Bánság az 1848 dec. 15-i ígéretnek megfelelően az 1849. nov. 18-i császári pátenssel jön létre (56. térkép). Központja Temesvár, katonai kormányzója gr. Johann Coronini-Cromberg altábornagy. A Bács, Torontál, Temes, Krassó megyéket és Szerém megye két járását átfogó tartomány - amely az 1848-as Vajdasággal ellentétben nem terjed ki a határőrvidékre, tehát nem határos közvetlenül Szerbiával - 1.426,2 ezer lakosának 26,9 %-a, azaz 334,1 ezer fő szerb (27,9 % román, 24,5 % német, 15,6 % magyar).
A Vajdaságot az abszolutista rendszer felszámolása során 1860. dec. 27-én szüntetik meg, területét Magyarországhoz csatolva (ld. még 184, 256. térkép).
|
|
|
