A Magyar Királyság 6 éven fölüli lakosságának (1910) 33,3 %-a analfabéta (Magyarország 31,3 %, Horvátország 47,4 %). Az analfabéták aránya lényeges eltéréseket mutat etnikumok szerint (a férfiakat tekintve analfabéta a németek 14,0 %-a, a magyarok 17,2 %-a, a szlovákok 24,4 %-a, a szerbek 52,4 %-a, a horvátok 55,8 %-a, a románok 58,6 %-a, a rutének 67,5 %-a).
Az analfabéták aránya nyugatról kelet felé haladva nő. Legjobb az arány a Duna jobbpartján (Dunántúl) 18,2 %-al. Ezen belül országosan a legjobb arány Moson (11,1 %) és Sopron (11,8 %) megyében van, rosszabb viszont Baranyában (22,4 %) és Zalában (24,9 %). A Duna-Tisza közének 20,0 %-os átlagát a városok - elsősorban a főváros - javítják fel (a megyék közül Pest-Pilis-Solt-Kiskunban 20,2 %, Jász-Nagykun-Szolnokban 24,2 %, Bács-Bodrogban 26,3 %, Hevesben 27,0 % és Csongrádban 28,3 %). A Duna balpartjának (a mai Nyugat-Szlovákia) 24,0 %-os arányán belül a két pólus egyfelől Esztergom (16,1 %), Hont (18,6 %) és Pozsony (19,2 %), másfelől Árva (32,1 %) és Trencsén (37,9 %). A Tisza jobbpartjának (a mai Kelet-Szlovákia) 32,8 %-os átlagán belül kiemelkedik Gömör-Kishont (19,3 %) és Borsod (23,2 %), átlag alatti Zemplén (38,4 %), Sáros (41,4 %), Bereg (42,8 %) és Ung (47,0 %). A Tisza-Maros szögében (Bánát) a 39,8 %-os átlagon belül kiemelkedik Csanád (25,5 %), átlag alatti Krassó-Szörény (49,3 %) és Arad (53,0 %). A Tisza balpartjának (Tiszántúl) 43,1 %-os átlagán belül kiemelkedik Békés (18,2 %) és Hajdu (20,6 %), átlagnál rosszabb Ugocsa (52,2 %), Szilágy (58,5 %) és Magyarország legrosszabb arányával Máramaros (73,2 %). A Királyhágóntúl (Erdély) 49,5 %-os arányán belül kiemelkedik Brassó (17,2 %), átlagon fölüli Szeben (29,8 %), Udvarhely (30,9 %), Háromszék (33,1 %), Nagy-Küküllő (39,8 %), Csík (41,1 %) és Fogaras (41,8 %), átlagnál rosszabb Alsó-Fehér (59,2 %), Torda-Aranyos (62,9 %), Hunyad (66,1 %), Kolozs (64,4 %) és az egyik legrosszabb országos aránnyal Szolnok-Doboka (71,4 %). Horvát-Szlavónia 47,4 %-os átlagán belül legjobb az arány Szerémben (33,4 %), majd Pozsegában (40,3 %), Belovár-Körösben (40,6 %) és Verőcében (42,2 %), átlag alatti Varasdban (52,3 %), Modrus-Fiuméban (56,8 %), Zágrábban (60,2 %) és a Magyar Királyság legrosszabb átlagával Lika-Korbavában (74,9 %).
A fővárosban az arány 7,5 %. A 30 területi jogú város közül kiemelkedik Sopron (5,0 %), Pozsony (9,5 %), Székesfehérvár (9,8 %), Győr és Komárom (10,1-10,1 %); 10-20 % közti Miskolc (13,7 %), Pécs (15,1 %), Nagyvárad (15,2 %), Kassa (15,7 %), Debrecen (15,9 %), Zágráb (16,1 %), Zimony (16,5 %), Hódmezővásárhely (17,7 %), Eszék (18,3 %), Selmecbánya (18,6 %), Szatmárnémeti (19,0 %) és Temesvár (19,1 %); 20-30 % közötti Varasd (20,6 %), Szeged és Marosvásárhely (20,7-20,7 %), Arad (21,4 %), Kolozsvár (21,6 %), Újvidék (21,8 %), Versec (23,2 %), Baja (23,3 %), Pancsova (25,7 %) és Kecskemét (27,3 %); 30-40 % közötti Fiume (31,3 %), Zombor (35,3 %) és Szabadka (38,9 %).
|
|
|
