EMA » térképek » Köztes-Európa »
95. Az európai Törökország a Balkán-háborúk előtt
 
   
A modernizálást (64. térkép) II. Abdul Hamid (1876-1909) alatt félbeszakítja az 1877-78-as orosz-török háború. A felosztástól való félelem és az 1876-os alkotmány visszaállítását célozza az 1889-ben induló ifjútörök mozgalom.

Az Enver pasa vezette szaloniki hadseregfelkelésre támaszkodó 1908. júl. 23-i ifjútörök hatalomátvétel nyomán az 1908 októberi veszteségek (Bulgária deklarálja függetlenségét, a Monarchia annektálja Bosznia-Hercegovinát, Görögország pedig Krétát) fokozta belső elégedetlenségre támaszkodva a szultán 1909 márciusában ismét magához ragadja a hatalmat, mire az ifjútörökökhöz húzó macedóniai haderők 1909 áprilisában beveszik Konstantinápolyt, 24-én lemondatják Abdul Hamidot. A trónra az alkotmányt életbeléptető V. Mohammed (1909-1918) kerül. A hatalom az ifjútörökök nacionalista szárnyának kezébe kerül.

A 178,3 ezer km2 területű és (1900) 6.446,0 ezer lakosú európai Törökország belső közigazgatási határai a politikai változások és területi megrázkódtatások közepette többször módosulnak: az 1878-tól csak a Pristinai, Pejai, Prizreni és Skopjei szandzsák fölött diszponáló Koszovói vilajet 1908-ban visszanyeri fennhatóságát a Novipazári szandzsák fölött is; a Monastiri vilajet 1895 előtt átadja a Serfidjei szandzsák keleti részét (a szandzsákközponttal) a Szaloniki vilajetnek; az Edirnei vilajetből leválasztják a Konstantinápoly bejáratát őrző, a fővárosi és az Edirnei közé ékelődő apró Csataldzsai vilajetet. Autonóm terület Kréta és Szamosz, az egyiptomi kedive dominiuma Thasos szigete.


95a) Az európai Törökország vallási viszonyai, 1896

Konstantinápoly elfoglalásával (1453) a patriárka a birodalom összes görögkeleti hívének feje lesz, és az önálló egyházakat (tirnovói és ipeki bolgár patriarchátus, ohridi érsekség, havasalföldi és moldvai metropolia) 1767-el bezáróan felszámolják. A nemzeti ébredéssel a XIX. században kikristályosodó autokefál nemzeti egyházak közül a konstantinápolyi patriárka 1879-ben ismeri el a szerbet, 1885-ben a román, s csak 1945-ben a bolgárt (ld. még 68, 173. térkép).

Az 1895-96-os összeírás szerint a nyolc európai vilajet közül (beleértve a konstantinápolyit is) öt mohamedán többségű: arányuk a Shkodrai vilajetben 90,3 % (görögkeleti 6,6 %), a Konstantinápolyiban 57,6 % (görögkeleti 17,9 %), a Koszovóiban 57,3 % (görögkeleti - a bolgárokat itt és másutt sem számítva - 4,8 %), az Edirneiben 54,7 % (görögkeleti 29,3 %), a Szalonikiben pedig viszonylagos többséget alkotnak 43,5 %-al (görögkeleti 28,4 %).

Görögkeleti többségű 59,9 %-al (muzulmán 26,8 %) a Csataldzsai és 55,7 %-al (muzulmán 42,9 %) a Janinai, relatív görögkeleti többségű 38,3 %-al (muzulmán 35,6 %) a Monasztiri vilajet.


 

 
 
  <<| előző térkép

94. A Balkán nyelvi viszonyai, 1910

>>| következő térkép

96. Törökellenes nemzeti mozgalmak a Balkánon, 1908-1913

 
 
 

KERESÉS

AZ ADATBÁZISRÓL

  :: a könyvről
  :: bibliográfia
  :: névmutató

MÁS ADATBÁZISOK

:: Köztes-Európa kronológia 1756-1997
:: Sebők László térképgyűjteménye
:: Helységnévváltozások Köztes-Európában
   

(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék