A Török Birodalom Dunai vilajetjéhez tartozó 23,3 ezer km2 területű és a század elején 439,2 ezer lakosú Dobrudzsa lakossága igen vegyes.
A lényegében Észak-Dobrudzsát fedő Tulcsai szandzsák (Tulcsai, Babadagi, Harsovói, Macsini, Constantai és Medjidiéi kaza) török összeírás szerint (1877) 165 ezer lakosának relatív többségét 31,2 %-al (51,4 ezer) a bolgárok és a statisztikában velük egy kategóriába vont oroszok alkotják, a tatárok aránya 26,2 % (43,3 ezer). Mellettük élnek a területen románok (17,3 % = 28,5 ezer), törökök (13,9 % = 22,9 ezer), németek (2,8 % = 4,7 ezer), görögök (2,0 % = 3,3 ezer), zsidók (1,8 % = 2,9 ezer). A bolgárok abszolút többséget alkotnak a Tulcsai kazában, viszonylagost a Babadagiban; tatár abszolút többségű a Harsovoi, Constantai és Medjidiéi kaza, a Macsini kaza pedig teljesen kevert.
Az 1900-as román összeírás szerint - a Tulcsai szandzsáknál egy kis déli szegéllyel nagyobb - Román Dobrudzsa 267,8 ezer fős lakosságának 91,8 %-a román, a legnagyobb kisebbség a török 2,2 %-al (6 ezer) és a görög 1,6 %-al (4,2 ezer). Ezen belül az északi Tulcsa megyében a románok aránya 92,9 % (a legnagyobb kisebbség a görög 2,4 %-al), a déli Constanta megyében 90,7 % (a legnagyobb kisebbség a török 2,9 %-al). A statisztikák viszonylagosságára utal, hogy az 1905-ös északi és az 1910-es déli összeírás összesen 163,0 ezer ((37,1 %) bolgárt talál Dobrudzsában: északon 30,6 ezret (19,5 %), délen 132,4 ezret (46,9 %).
A nagyhatalmak a XIX. sz. elejétől törekednek a Duna torkolatának biztosítására a szabad hajózás (kereskedelem) számára. Az 1829-es drinápolyi béke ugyan Oroszországnak juttatja a deltavidéket (ez a legmélyebb orosz területszerzés a térségben), azonban az 1856-os párizsi béke a deltát visszadja a Portának (sőt a delta és az orosz határ közé ütközőterületet építenek be a Moldvának juttatott Dél-Beszszarábiával, amit aztán Oroszország 1878-ban szerez vissza), a dunai hajózás szabályozását Nemzetközi Duna Bizottság kezébe adva. Az orosz hódítás útját véglegesen elzárja Románia létrejötte.
Dobrudzsa felosztására a san-stefanói békében (66. térkép) kerül sor: az itt meghúzott határ Traianus ókori limesét követi a Csernavoda-Constanta vasútvonal (illetve a későbbi csatorna) mentén. Ezt a berlini kongresszus (65. térkép) Románia javára a Szilisztra-Mangalia vonalra módosítja. Ez lesz a második világháborúban visszaszerzett bolgár terület határa, amit az 1947-es párizsi béke jóváhagy (225, 263. térkép).
A második Balkán-háború eredményeként (96. térkép) Románia megszerzi a déli négyszöget a Tutrakan-Balcic vonalig. Ezt erősítik meg az 1919-es neuilly-i békében (189. térkép), miközben a Romániával 1918 májusában kötött bukaresti különbékében (119a. térkép) Bulgária határát ismét egészen a Csernavoda-Constanta vonalig tolják fel.
|
|
|
