A térképen az 1915 őszén elfoglalt litván területeken végrehajtott 1916-os német összeírás látható: a Kelet-Poroszországtól, illetve délen Lengyelországtól keletre eső Litvániában, valamint az ettől délre fekvő Bialystoki körzetben. Összességében a lengyel-litván etnikai határ (lengyel oldalról) a Suwalki-Augustów-Grodno-Wasiliszki-Radun-Wilno-Szyrwinty-Malaty vonalon húzódik.
Etnikai szempontból lényegében nem vitatott a litván Kovnói kormányzóság, valamint a Grodnói kormányzóság délkeleti (belorusz) része. A Kovnói kormányzóságban egyedül az összefüggő lengyel etnikummal a Nevezis medencéjéig húzódó etnikai határ jelent problémát (Poniewicz, Kiejdany és Kowno járásokban megritkul a litvánok és megnő a lengyelek aránya). A Grodnói kormányzóságban a fehérorosz etnikum a Wasiliszki-Grodno-Sokólka vonaltól délkeletre, valamint Bialystok körzetében a lengyel határ melletti Bialystok és Bielsk járásoktól keletre dominál.
Az egyik vitatott terület Vilna és környéke (ld. még 159a. térkép). A lengyel térkép kimutatja a Grodnóval és Wasiliszkivel (valamint Olita déli felével) induló lengyel sáv kontinuitását a Radun-Wilno-Szyrwinty, Podbrodzie-Malaty vonalon (s amit a térkép már nem jelez: onnan tovább Lengyel-Lívföld felé). Sőt, a legtisztább lengyel etnikum éppen Vilna járásában található. Ez a világháborút követő lengyel-litván konfliktus etnikai alapja (157, 160b. térkép). A másik vitatott terület a Suwalki kormányzóság, amelynek északi (Wilkowyszki) és keleti (Marjampol, Sejny) része litván, délnyugati része (Suwalki, Augustów) pedig lengyel (206. térkép). A XX. sz. határmegvonási kísérletei ezt figyelembe veszik (160, 204a. térkép).
A statisztikák bizonytalanságát jelzi (emellett bizonyos mértékig a háborús migrációra is utalhat) az 1897-es orosz, 1916-os német és 1921-es lengyel népszámlálás összevetése. A cári népszámlálás szerint az etnikailag vegyes Vilnói járásban Vilnával együtt a fehéroroszok 26,3 %-al adják a lakosság többségét (21,6 % zsidó, 21,3 % litván, 20,4 % lengyel). A német összeírás szerint viszont a lengyelek aránya 70,7 %, a zsidóké 23,9 %, míg a litvánoké 3,5 %, a fehéroroszoké pedig 2,8 %. A lengyel népszámlálás igazolja a lengyel többséget (80,0 %) és a litván etnikum alacsony arányát (5,0 %), de a többinél eltér az 1916-ostól (zsidó 4,0 %, fehérorosz 10,0 %). A Grodnói járás esetében is, ahol a cári népszámlálás 65,8 %-os fehérorosz, a német és a lengyel népszámlálás 54,6 illetve 54,0 %-os lengyel többséget mutat ki. Ugyancsak a bizonytalanságot jelzi, hogy a Kovnói Bizottság (157a. térkép) pl. a vilnai régió északi részében Malaty, Podbrodzie és Szyrwinty járásokban 87 %-os, a német összeírás 74 %-os lengyel többséget mutat ki. Hasonlóképpen a vilnai régió déli Lida, Radun és Wasiliszki járásaiban a Kovnói Bizottság számítása szerint a lengyelek aránya 67 %, a német összeírás szerint - lényeges járásonkénti eltérések mellett - 63 %.
|
|
|
