A skopjei püspökséget Dusan cár 1346. ápr. 9-én emeli patriarchátusi rangra. Ettől kezdve lesz Konstantinápolynak alárendelt önálló szerb (autokefál) ortodox egyház (Skopje, Bela Crkva, Novi Pazar, Cetinje, Kotor, Niksic, Sarajevo, Zvornik stb. püspökségekkel). Székhelye a menekülés során lesz Ipek/Pec. Szerepe a török fennhatóság alá kerülő Konstantinápolyi (Carigrádi) patriarchátus 1454-es átszervezésével nő meg.
Különleges jelentőségre tesz szert az Ipeki patriarchátus mint a "szerb földek" és a szétszórt szerbség (172a. térkép) összetartója a török hódoltság idején. Az 1557-es szultáni hattiseriffel széles illetékességi körébe tartozik Szerbia, Szlavónia, Macedónia és Bulgária egyrésze, a Bánát és Bácska, a Szerémség, Lika és Krbava, Bosznia, Hercegovina és Dalmácia, s többek között Buda, Arad és Temesvár is (ekkor hozzák létre Tetovo, Vranje, Orahovica, Versec, Temesvár, Arad, Szeged és Buda püspökségeit). A XVII. sz. elején már 40 püspökség tartozik alája (ekkor alapítják Nis, Kostajnica, M. Marca stb. püspökséget), amelyek összességükben átfogják a török hódoltság területén a nyugati és a keleti kereszténység határvidékét (horvát területen átnyúlik a nem hódoltsági Varasd-Zágráb-Karlovac körzetére, a Váradtól keletre fekvő hódoltsági területet viszont nem érinti). A térkép 1669 körül ábrázolja a patriarchátus területét.
A török elleni hadjárat során a Habsburg-csapatok 1688-ban elfoglalják Belgrádot, a következő évben Nist, Skopjét, Prizrent, Stipet. A Habsburgok oldalán álló ortodox szerb egyház hívei a török mészárlások elől menekülni kényszerülnek, s Arsenije (III.) Crnojevic peci patriárka vezetésével 30 ezer család (mintegy 200 ezer fő) vonul északra Habsburg fennhatóság alá. Itt I. Lipót 1690-ben szabad vallásgyakorlást engedélyez számukra. Vallási központjuk Sremski Karlovci/Karlóca lesz.
Amikor a Porta irányítása alatt álló konstantinápolyi patriárka - az önálló görögkeleti egyházak felszámolása keretében - III. Musztafa utasítására 1766. szept. 11-én az Ipeki patriarchátust feloszlatja, S. Karlovci jelentősége méginkább megnő (míg az Ohridi érsekség 1767-es feloszlatásával a bolgár egyház az exarchátus 1870-es létrejöttéig görög befolyás alá kerül). Ugyanakkor a Belgrádi pasalik szerbjei sérelemként élik meg egyházuk felszámolását.
Az autonóm majd független Szerbia létrejöttével (1817, illetve 1878) az ortodox szerb államegyházat a belgrádi metropolita irányításával öt püspökségbe (Belgrád, Schitza/Cacak, Nis, Sabac, Timok/Zajecar) szervezik (a Balkán-háborúk során megszerzett déli Új-Szerbiában 1914-ben újabb öt püspökséget alakítanak ki). A magyarországi szerbek (újvidéki és verseci püspökség) továbbra is a karlováci patriarcha, a horvát-szlavóniaiak a platschki és pakraci püspökség alá tartoznak. Bosznia-Hercegovinában 1905-ben önállósul a szerb egyház Szarajevo központtal (mostari, banja-lukai, tuzlai püspökségek).
|
|
|
