Wilson amerikai elnök 1919 áprilisában - nem ismerve el az antant Olaszországnak tett 1915-ös londoni ígéreteit (116. térkép) - a Monte Maggiorén (Ucka) át húzódó új határvonalat javasol Isztriában, a félsziget háromnegyedét adva olasz kézbe. Az olaszok közben Dalmácia átengedését fontolgatják (Zára nélkül) a londoni egyezményben nem szereplő Fiuméért cserébe.
Tardieu 1919. máj. 28-i kompromisszuma szerint a londoni egyezmény vonala és a Wilson-vonal közé eső területen - hozzávéve Adelsberg/Postumia körzetét és a Monte Nevoso déli részét Fiuméval (külvárosa, Susak nélkül) - ütközőállamot hoznak létre. Határát először 1919 júliusában a claire-fontaine-i találkozón, majd 1920-ban pontosítják (miután d'Annunzio elfoglalja Fiumét).
Az ütközőállam terve ugyan elévül, de keleti határa nagyjából a végleges olasz-jugoszláv határ lesz.
177a) A "carnarói olasz régensállam", 1919-1920
1 londoni egyezmény vonala, 1915
2 régensállam határa, 1919-1920
A 21 km2-nyi, 1910-ben 49,8 ezer (62 % olasz, 20 % horvát) lakosú, 1797-1849, majd 1867-1918 között Magyarországhoz tartozó Fiumei kerületet (74a. térkép) az 1915-ös londoni egyezmény a délszláv államnak ítéli (az olasz határ Castua és Volosca között éri el a Fiumei-öblöt). A fiumei Olasz Nemzeti Tanács azonban 1918. okt. 30-án deklarálja a csatlakozást Olaszországhoz. Wilson 1919. ápr. 23-án olasz tiltakozás ellenére szabadkikötői státust javasol a városnak.
Gabriele d'Annunzio olasz költő szabadcsapataival 1919. szept. 12-én elfoglalja a várost, s az olasz "danzigi megoldás" javaslatát (népszövetségi irányítás alatt álló önálló állam, olasz patronátussal) elvetve 1920. szept. 8-án a négy Fiume környéki megyére (Fiume városa, Susak Veglia szigetével, Volosca és környéke, San Pietro del Carso) "önálló államot" kiált ki, amelyhez keleten hozzátartozik Susak, nyugati határa pedig az 1915-ös szerződés vonalára támaszkodik. A "carnairói olasz régensállam" korporatív alkotmánya a fasizmus előzménye.
Az 1920 novemberi rapallói szerződésben (174a. térkép) szabad várossá nyilvánított Fiume (megnövelve az egykori osztrák tengerpart 6 km2-es délkeleti csücskével) a "danzigi megoldás" szerint Olaszország határain kívül marad. Jugoszlávia csak Susakot kapja. A szerződést az unió jegyében elutasító d'Annunzio-vezetést olasz csapatok támadása töri meg (1920. dec. 25-i "véres karácsony"). Olaszország 1920. dec. 31-én már új városvezetéssel egyezik meg a rapallói egyezmény, azaz Fiume szabad város státusának elfogadása szellemében (későbbieket ld. 174a1. térkép)
|
|
|
