Az 1920. nov. 28-i alkotmányozó nemzetgyűlési választással (szerb Demokrata Párt: 19,9 %, 94; szerb Radikális Párt: 17,7 %, 89; Horvát Parasztpárt: 14,3 %, 50; kommunista párt: 12,4 %, 58) életrehívott 419 fős nemzetgyűlés 1921. jún. 28-án deklarálja a Szerb-Horvát Szlovén Királyság Vitus-napi ("Vidovdani") alkotmányát. Eszerint (1929-ig) a délszláv állam alkotmányos, parlamentáris, örökletes monarchia 312 fős skupstinájába a képviselők általános, egyenlő, közvetlen és titkos választással kerülnek.
Az 1923. márc. 18-i első parlamenti választáson a 2.971,4 ezer jogosult 73,3 %-a vesz részt. A győzelmet N. Pasic nacionalista szerb Nemzeti Radikális Pártja szerzi meg a szavazatok 25,8 %-ával (108 mandátum), második S. Radic Horvát Köztársasági (Paraszt-)Pártja 21,8 %-al (70), harmadik a szerb Jugoszláv Demokratikus Párt 18,4 %-al (51), negyedik a szerb-szlovén Földmunkásszövetség 7,0 %-al (10), ötödik A. Korosec Szlovén Nép- és Horvát Katolikus (Nép-) Pártja 5,8 %-al (21), hatodik a bosnyák Jugoszláv Muzulmán Szervezet (Spaho) 5,2 %-al (18), hetedik a macedóniai és szandzsáki török CEMIJET 3,3 %-al (14).
A pártok regionális-etnikai orientáltságúak. A szerb Radikális Párt az 56 körzetből 27-ben (főleg Szerbia, Vojvodina, a boszniai Banja Luka és Sibenik) győz. A 11 körzetben első horvát Parasztpárt győz - a gospici körzetet leszámítva - Horvát-Szlavóniában (a Szerémséggel), Hercegovinában, a boszniai Travnikban és a dalmáciai Split körzetében. A szerb Demokratikus Párt 9 győzelmét a szerbiai Prokupljéban és Smederevoban, a macedóniai Bitolában, Ohridban és Kumanovóban, Montenegróban, a szandzsáki Prijepoljéban, Gospic körzetében, valamint Ljubljana városában szerzi. A szlovén-horvát Néppárt győz mind Maribor, mind Ljubljana körzetében (a főváros kivételével). A bosnyák Spaho a boszniai Bihac, Sarajevo és Tuzla körzetében kerül első helyre. A török CEMIJET győz Novi Pazarban, Prizrenben és Skopjéban.
A kisebbségi pártok közül a Német Párt összesen csak a szavazatok 2,0 %-át (43,4 ezer) kapja, de Zombor körzetében 13,9 ezer szavazattal győz. A Román Párt (0,3 % = 7,1 ezer) szavazatait és egy mandátumát Pancevo-Bela Crkva körzetében szerzi meg. A szlovén-horvát Néppárttal szövetségben lévő Bunyevác-Sokác Párt (0,6 % = 12,8 ezer) szavazatait és 3 mandátumát Szabadka és Zombor körzetében szerzi. A Montenegrói Föderatív Párt saját hazájában 0,4 %-ot (7,9 ezer) szavazatot, ezzel 2 mandátumot szerez.
A Szociáldemokrata Párt 2,2 %-ot, ezzel 2 mandátumot szerez (1920: 2,9 %, 10). A legtöbb szavazatot Maribor-Celje körzetében kapja. A Kommunista Párt 1921-es betiltása után fedőpártjaként induló Független Munkáspárt 1,1 %-ot kap.
A későbbi választásokon is a szerb Radikális Párt győz (1925: 43,4 %, 1927 31,9 %), a Horvát Parasztpárt 1925-ben második (22,3 %), 1927-ben harmadik (15,8 %).
|
|
|
