| |
|
Szilézia (és ezen belül elsősorban Felső-Szilézia) évszázadok óta Európa egyik legfontosabb gazdasági körzete, mindenekelőtt a szénmedencére épülő iparvidék miatt.
Lengyelországtól 1335-ben kerül a cseh korona fennhatósága alá, s Csehországgal együtt 1526-ban, illetve 1620-ban a Habsburgok birtokába. Nagyobbik részét (keleti szegélye Lengyelországhoz tartozik) az osztrák örökösödési háború során 1742-ben II. Frigyes porosz király elfoglalja (osztrák kézen az egymással kapcsolatban nem álló Troppaui és Tescheni Szilézia marad). A Habsburgok a hétéves háborúban hiába próbálják visszaszerezni (33b. térkép). Lengyelország 1795-ös felosztása során a Porosz Királysághoz kerül Új-Szilézia Sosnowiec városával (34. térkép). A napóleoni háborúkkal bekövetkező határmódosulások Szilézia státusát közvetlenül nem érintik. Az 1815-ös bécsi rendezés (48. térkép) eredményeként a felosztott Felső-Sziléziában találkozik a Köztes-Európát uraló osztrák, porosz és - a "Kongresszusi Lengyelország" révén - orosz birodalom határa.
Szilézia az évszázadok során germanizálódik. A XX. sz. elején Osztrák-Szilézia troppaui része lényegében német, tescheni része vegyes cseh-lengyel (76. térkép), Német-Szilézia vegyesen német és lengyel lakosú (84. térkép).
Az I. világháború után Troppaui Szilézia az Osztrák Császárságtól Csehszlovákiához kerül, amely emellett Német-Sziléziából is megkapja a Hultschini területet. Tescheni Sziléziát megosztják Csehszlovákia és Lengyelország között (129c. térkép), bár az utóbbi nehezen mond le a lengyellakta "Olsán túli területről". Német Felső-Sziléziában népszavazást tartanak (125c. térkép), s az ennek eredményét felhasználva meghúzott határ a keleti kisebb részt Lengyelországnak adja (a két világháború között a megszerzett területen mindkét állam megpróbálja a maga javára módosítani az etnikai viszonyokat).
Az 1938-as müncheni döntéssel (198. térkép) Troppaui Szilézia a Szudétavidék részeként Németországhoz kerül. A bécsi döntés értelmében Lengyelország 1938 őszén megszállja, majd annektálja az Olsa-területet, együtt a Jablonkai-hágót ellenőrző szlovákiai skalitei sávval. Csehszlovákia 1939 márciusi teljes felosztásával a Német Birodalom határa immár Szlovákiánál húzódik. Lengyelország 1939-es felosztásával (205. térkép) a századokon keresztül különböző kézen lévő sziléziai területek mindegyikét megszerzi, s 1941-ben létrehozza "Nagy-Felső-Sziléziát" (198a. térkép), kikerekítve területét Galícia (Biala) és a volt "Kongresszusi Lengyelország" (Sosnowiec) felé (ugyanakkor Szlovákiának visszaadja Skalitét).
A II. világháborút követő 1945-ös rendezés - a glatzi csehszlovák igény (233a. térkép) ellenére - Hultschinig megtartja a Monarchia régi határait (a Görlitzi-Neissétől immár mint csehszlovák-lengyel határt), Hultschin pedig ismét Csehszlovák kézre kerül, amely visszakapja az Olsa-területet is (240, 244. térkép).
|
|
|
| |
|
 |
|
