Az 1422-es litván-lovagrendi békével a 10 ezer km2-nyi Memel/Pregel-körzet (Porosz- vagy Kis-Litvánia) marad a lovagrend kezén 600 ezer litván lakossal. A német telepítés és a járványok után 1910-ben számuk a hét kerületben (84. térkép) 114,7 ezer (25,6 %).
A 112 km hosszú, 16-32 km széles, 2,6 ezer km2-es Memel-vidék (Memelland) Kelet-Poroszországnak a Memel/Nemunas/Nyeman jobbpartjára átnyúló része. Lakossága 1919 áprilisában Litvániával szemben 78,0 %-ban Németország mellett szavaz, de a versailles-i béke Németországtól elcsatolva ideiglenesen népszövetségi (francia) ellenőrzés alá helyezi. Az 1921 május első hetében tartott helyi népszavazás 56 ezer jogosultja 97,2 %-ban Memel Szabad Város létrehozása mellett dönt. Az 1921 júliusában a győztesek elé terjesztett memorandum ebben a szellemben foglal állást. Litvánia számára a sáv létkérdés Memel/Klaipeda kikötője miatt a jégmentes Kur-öböl bejáratánál, amit nem helyettesít a Lettországtól kapott rés (Polangen) a tengerhez (157. térkép). Németország számára Danzig elvesztésével értékelődik fel a terület. Egy "felkelés" támogatására 1923 jan. 10-én litván csapatok vonulnak be, a franciák ellenállás nélkül feladják a sávot. A Népszövetség 1924. máj. 5-én a Memel-sávot Litvánia autonóm részének ismeri el.
A helyi szejm választásain a többség a német pártokra szavaz (1925: 93,8 %, 1926: 85,3 %, 1927: 86,7 %, 1930: 79,7 %). A litvánbarát pártok az 1926 decemberi puccs után a kormányzói hatalomra támaszkodva irányítják a Memel-vidéket. A náci párt befolyása 1928-tól érezhető, 1933-ban két hasonló jellegű párt alakul, amelyek 1935-re a szejm német frakcióját uralják. Az 1938-as választáson a náci dominanciájú német pártok 87,0 %-al győznek.
Németország 1939. márc. 20-i ultimátumára Litvánia a március 22-i berlini litván-német szerződésben átadja a Memel-vidéket (Lengyelország az igénybejelentés hírére március 11-én ultimátummal - "diplomáciai kapcsolatfelvétel vagy háború" - kényszeríti ki Litvániától a Zeligowski-hadjárat óta megszűnt diplomáciai kapcsolat felvételét), s 23-án újraegyesítik a birodalommal (Litvánia Memel kikötőjében szabadkikötői zónát kap). A sávot 1944-ben a szovjet hadsereg szállja meg, s a Szovjetunión belüli Litvánia része lesz.
203a) A Memel-vidék etnikai viszonyai, 1910
A Memel-vidék 141,2 ezer lakosából (1910) 50,6 % német, 49,2 % litván (Kelet-Poroszországban 1925-re 2,9 ezer litván marad). Memel kerület 41,7 %-a (a 21,5 ezres Memel város 90,3 %-a, a járás 34,0 %-a), Heydekrug 42,0 %-a, a folyó két partján elterülő Tilsit 65,4 %-a (a jobbparti Pogegen 49,0 %-a), Ragnit 78,0 %-a német. Felekezetileg (1910) 94,4 % evangélikus, 3,8 % római katolikus, 1,0 %-a (1,4 ezer) izraelita. Litván népszámlálás (1925) szerint a 141,6 ezer lakosból 43,5 % német, 27,6 % litván, 25,2 % "memelvidéki".
|
|
|
