| |
|
A földszorosra a Szovjetunió Leningrád védelme mellett történelmi alapon (1721-1811 között birtokolja) tart igényt (etnikai érvhez kevés az 1920-ban az egész Viborgi kormányzóság 0,6 %-át adó 3,3 ezer orosz). A Kuusinen-kormánnyal kötött 1939. dec. 2-i - a harcok miatt elévülő - szerződés 120 millió finn márkáért átadja a földszoros 4,0 ezer km2-es nagyobbik felét (Viipuri nélkül). Az orosz haderők a hosszan ellenálló Mannerheim-vonalat az 1940. febr. 1-i koncentrált támadással a déli Summánál február 16-án áttörik, 25-én elfoglalják a partmenti Koivistót, március 4-én a befagyott öblön átkelve elvágják Helsinkitől és bekerítik Viipurit.
A márc. 12-i moszkvai békében a földszoros Viipurival szovjet kézre kerül. A területet Rintala magasságában kettévágva a déli részt Viipurival Oroszországhoz (Leningrádi terület), az északit a március 31-én a Karéliai autonóm SZSZK-ból megalakuló Karél-Finn SZSZK-hoz csatolják.
A Szovjetunió 1962-ben használati jogot biztosít Finnországnak a Saimaa-tavat a Viborgi-öböllel összekötő Saimaa/Saimenski-csatornán.
209a) A Viborgi kormányzóság
1 határ, 1721
2 határ, 1743
3 határ, 1812
4 határ, 1940 (1947)
5 Finn Nagyhercegséghez, 1811
A Karéliai földszoros (Ladoga-Karélia) századokon át a svéd-orosz vetélkedés színtere. Az 1595-ös täyssinai/tjavzinski béke Botteni-öböltől (Oulu alól) induló és a földszoros Rintala-Sairala-Lipola vonalán (s onnan az 1812-es határon az öbölparti Kuokkoláig) futó határa felosztja. Az 1617-es sztolbovói békében az egész svéd kézre kerül, az átelleni Ingriával együtt (a határ Schlüsselburgtól keletre indul a Ladogától és a Narvánál éri el az öblöt). Az 1721-es nystadi/uusikaupunki békében visszaszerzett és Viborgi kormányzóságba ("Régi Finnország") szervezett területet a turkui/turuni békével (1743) kiterjesztik Savonlinna körzetére, illetve délen a Kymi folyóig.
A svéd-orosz vetélkedést lezáró 1809. szept. 17-i haminai/fredkrikshamni békével Oroszországhoz kerülő Finn Nagyhercegség az 1811. dec. 23-i rendelettel az 1617-es határokig visszakapja az elvesztett területet. A földtulajdonjog problémáinak megoldására 1815-ben, majd az 1911. aug. 17-i rendelettel (végrehajtását a világháború akadályozza meg) tervezik a terület egyrészének csatolását a Pétervári kormányzósághoz.
A független Finnországgal kötött 1920. okt. 14-i tartui békében Szovjet-Oroszország az 1617-es sztolbovói határokat ismeri el. Az 1940-es moszkvai béke a kormányzóság nagyrészét (Viborggal) Oroszországhoz csatolja, amit az 1944. szept. 19-i moszkvai fegyverszünet és az 1947. febr. 10-i párizsi béke megerősít.
|
|
|
| |
|
 |
|
