Az 1942 nyarán hatalma csúcsára érő Németország gyakorlatilag egész Európát uralja Skandináviától a Földközi-tengerig és az Atlanti-óceántól az oroszországi Leningrád-Kalinyingrád/Tver-Moszkva-Rjazany-Voronyezs-Sztálingrád-Groznij vonalig - eltekintve a semleges Ibériai-félszigettől (bár ott is félszövetségese Franco Spanyolországa), Törökországtól, Svédországtól és Svájctól.
Nagy-Németország mellett közvetlen német igazgatás alatt állnak a birodalmi főbiztosságok (Ostland, Ukrajna, majd 1942. ápr. 24-től Norvégia), továbbá Belgium és Hollandia. Katonai megszállás alatt vannak keleten a meghódított orosz területek, a Balkánon Görögország, Szerbia és Horvátország, nyugaton Franciaország.
A "német élettér" többi állama Németország szövetségese. Az 1936. nov. 25-i német-japán "antikomintern paktumhoz" csatlakozik 1937. nov. 6-án Olaszország, 1939. febr. 24-én Magyarország (és Mandzsukuo), március 27-én Spanyolország, 1941. nov. 25-én Bulgária, Horvátország, Dánia, Finnország, Románia, Szlovákia (és a Nankingi Kina). Az 1940. szept. 27-én megkötött német-olasz-japán hármasszövetséghez (a "tengelyhatalmakhoz") november 20-án csatlakozik Magyarország, 23-án Románia, 24-én Szlovákia, 1941. márc. 1-én Bulgária és jún. 15-én Horvátország. Jugoszlávia 1941 márciusi csatlakoztatása kudarcot vall (210. térkép).
217a) Nagy-Németország közigazgatási beosztása, 1942
A területgyarapodással párhuzamosan 1939-től tovább módosul Nagy-Németország közigazgatási berendezkedése (előzményekről ld. 197, 199, 202. térkép), s végül 1942 táján megfeleltetik a náci párt körzeteinek (gau).
217b) A német kisebbségek hazatelepítése, 1939-41
A háború első éveiben a tradicionális és újonnan létesített kelet-európai telepeskörzetekből (Baltikum, Nyugat-Belorusszia, Nyugat-Ukrajna, Kelet-Galícia, Bukovina, Beszszarábia, Dobrudzsa, Dél-Tirol, Szlovénia) összesen mintegy 600 ezer határokon túli "népi németet" (volksdeutsch) telepítenek be a Németországhoz frissen csatolt területekre (Pomerélia, Ciechanow körzete, Szudétavidék, Posen, Wartavidék, Felső-Szilézia, Alsó-Stájerország, Karintia, Tirol, Elzász-Lotaringia).
Legnagyobb arányú az áttelepítés a Baltikumból (mintegy 170 ezer), Galíciából (egyes források szerint Kelet-Galíciából 135, Nyugat-Galíciából 30 ezer), Bukovinából (a 98 ezer bokuvinai "népi németen" belül Észak-Bukovinából 42, Dél-Bukovinából 56 ezer), Dél-Tirolból (72 ezer), valamint a dél-besszarábiai Budzsákból (93 ezer) - miután az 1940. szept. 5-i német-szovjet egyezmény értelmében Besszarábiából már 115 ezer "népi németet" áttelepítettek Németországba.
|
|
|
