Lengyelország 1945-ös területén 1939 elején 32.135 ezer, 1949 elején 22.362 ezer lakos él. A veszteség oka a 3.970 ezres (12,4 %) - a lengyelek 2,9 %-át (587 ezer), a németek 12,7 %-át (1.141 ezer), a zsidók 92,3 %-át (2.120 ezer) érintő - háborús veszteség, valamint 6.775 ezer német emigrációja: 4.500 ezer elmenekül, 2.275 ezret Potsdam szellemében kitelepítenek (235. térkép). A repatriált ("lengyelnek" minősített) németek száma 1947 végéig 2.171 ezer.
A lublini kormány szerződése Belorussziával és Ukrajnával (1944. szept. 9.), valamint Litvániával (szeptember 24.) már rendelkezik lakosságcseréről (utóbbinál október 15-étől alkalmazzák is). A szovjet-lengyel határral összefüggő lakosságcserét végül az 1945. aug. 16-i moszkvai lengyel-szovjet egyezmény rögzíti. A német kitelepítés arányát a moszkvai konferencia (1944. okt. 18.) állapítja meg, a telepítést az 1945. nov. 13-án létrehozott (1949. jan. 11-éig működő) "visszaszerzett területek minisztériuma" irányítja.
Az elmenekült és kitelepített németek 96,7 %-a (5.646 ezer) Németország megszállási zónáiba költözik át: 44,0 %-uk (2.484 ezer) a brit, 40,3 %-uk (2.273 ezer) a szovjet, 13,4 %-uk (759 ezer) az amerikai, 0,7 %-uk (37 ezer) a francia zónába, 1,6 %-uk (92 ezer) Berlinbe. Dániába 143 ezren, Ausztriába 50 ezren menekülnek. A Szovjetunióba telepítenek ki 530 ezer ukránt, beloruszt és nagyoroszt.
Az elmenekültek és kitelepítettek helyére a Szovjetunióból (elsősorban a Lengyelországtól elcsatolt területekről) 1.538 ezer lengyelt telepítenek be: 52,6 %-ukat Ukrajnából, 18,3 %-ukat Belorussziából, 11,9 %-ukat Litvániából, 17,1 %-ukat egyéb területekről. Nyugatról 141 ezer lengyel települ haza a "visszatért területekre" (36,2 %-uk Franciaországból, 29,1 %-uk Németországból, 34,8 %-uk egyéb országokból). Államilag támogatott belső telepítés keretében 2.292 ezer lengyel költözik át a "visszatért területekre": 46,8 %-uk Kielce, Kraków és Rzeszów, 28,6 %-uk Varsó és Lódz, 22,3 %-uk Bydgoszcz és Poznan, 2,3 %-uk Bialystok vajdaságból.
241a) A "visszatért területek" benépesültsége, 1956
Olsztyn (Délkelet-Poroszország), Koszalin, Szczecin, Zielona Góra, Wroclaw, Opole és Gdansk vajdaságok "lengyel közigazgatás alatt álló területén" 1939 elején 8.500 ezer, 1949 elején még mindig csak 1.475 ezer lakos él.
A térkép a "visszatért területek" benépesültségi fokát mutatja 1956-ban. A 344 városi és járási körzetből mindössze 13 lakossága haladja meg az 1939-es szintet: a tengerparti Wejherovo/Neustadt és Puck/Putzig, a sziléziai Bielawa/Reichenbach és Gliwice/Gleiwitz (Beuthennel és Hindenburggal) járás mellett a városok közül Gdansk/Danzig, Gdynia/Gdingen, Olsztyn/Allenstein, Koszalin/Koslin, Zielona Góra/Grünberg, Jelenia Góra/Kirschberg és Walbrzych/Waldenberg.
|
|
|
