Az I. világháború előtt Csehország lakosságának 34,9 %-a, azaz 3.492,1 ezer fő német. A német dominanciájú Osztrák-Magyar Monarchia keretében (75, 76. térkép) az államalkotó nemzet rangjára emelkedés, azaz Monarchia trialista átalakításának igényével még a csehek bojkottálják (1867-1871) a Birodalmi Tanácsot. A cseh önkormányzat megvalósítására folyamatosan születnek elképzelések (127a, 127b. térkép).
Az I. világháború során a felbomló Monarchia helyén többek között a cseh nemzetállam létrejöttének perspektívájával változik meg alapvetően a helyzet: az addig uralkodó szudétanémeteket fenyegeti kisebbségi sors. A nagynémet egység (61. térkép) utózöngéjeként a Németországhoz csatlakozni kívánó (Német-) Ausztria 1918 végi kikiáltása kínál számukra megoldást. Ezért a Szudétavidék önállóságát deklarálva (Német-Ausztrián keresztül) csatlakoznak Németországhoz. A formálódó Csehszlovákia hadseregének bevonulása azonban megakadályozza, a versailles-i és saint-germaini békében pedig a győztes antant megvétózza lépésüket (129a. térkép).
Versailles után a szudétanémet kérdés Csehszlovákia súlyos, állandó és Németország revíziós igényének felerősödésével egyre kilátástalanabb problémájává válik. Különösen azután, hogy a beígért államalkotó nemzet státusát nem kapják meg (sőt autonómiát sem).
Csehország lakosságának 1921-ben 30,3 %-a (2.397,2 ezer) német (166. térkép). Az ország 154 kerületéből 121-ben alkotják a lakosság abszolút többségét, ebből 71-ben 90 % fölötti homogén arányban. Legnagyobb létszámú tömbjeik K. Vary (505,7 ezer = 96,8 %) és C. Lipa (489,1 ezer = 88,8 %) kerületekben vannak. A medence belső lejtői mellett szigetszerűen élnek a jihlavai körzetben (Jihlava lakosságának 33,8 %-a, Stoky 55,6 %-a) és Brnoban (34,8 %).
Az 1938-as müncheni döntéssel, illetve Csehszlovákia 1939-es felosztásával (198, 200, 201. térkép) Csehország 2.972,9 ezres (28,1 %) német etnikumából az elcsatolt, majd a német országokba, illetve Ausztriába integrált Szudétavidékhez kerül 2.702,5 ezer (a lakosság 79,3 %-a). A csonka Csehországban, illetve a Cseh-Morva Protektorátusban 261,5 ezer (3,7 %) német marad.
A II. világháborús menekülés és a rákövetkező kitelepítés után, valamint a repressziók miatt a restaurált Csehszlovákia lakosságának 1970-ben már csak 0,6 %-a (85,6 ezer) német. Nagyrészük (80,3 ezer = 0,8 %) Csehországban él, ezen belül legnagyobb számban (35,3 ezer = 3,2 %) Észak-Csehországban találhatók. Viszonylagos etnikai jelentőségük van Jablonec n. Nis (5,02 %), Chomutov (4,9 %) és Teplice (4,7 %) kerületben. Nyugat-Csehországban a 21,3 ezer német a lakosság 3,0 %-át teszi ki, arányuk legnagyobb Sokolov (9,2 %), majd K. Vary (4,8 %) kerületben. Az 1991-es népszámlálás szerint (247. térkép) Csehország lakosságának 0,3 %-a (53,4 ezer) német, közülük Nyugat-Csehországban 13,6 ezer (1,6 %), Észak-Csehországban 17,9 ezer (1,5 %) él.
|
|
|
