A trianoni béke (169. térkép) az 1910-es népszámlálás szerint 2.582,5 ezer főnyi tömbmagyarságot szakít el Magyarországtól (Székelyföld 533,5 ezer, határmenti 2.049,0 ezer). E magyar kisebbség nagysága az 1980 körüli népszámlálások (Csehszlovákia 1970, Románia 1977, Jugoszlávia 1981, Ausztria 1980) szerint stagnál: összesen 2.502,9 ezer fő (Székelyföld 765,7 ezer, határmenti 1.737,2 ezer).
A Székelyföld 533,5 ezer fős magyarságának (Maros-Torda Marosvásárhellyel 133,2 ezer, Csík 125,6 ezer, Háromszék 123,1 ezer, Udvarhely 118,1 ezer, Brassó 33,6 ezer) már az 1910-es népszámlálás szerint sincs közvetlen etnikai kapcsolata az anyanemzettel. A II. világháborús revízió kapcsán különféle elképzelések születnek visszacsatolására (222. térkép), végül jelentős román etnikummal sikerül Észak-Erdély keretében visszaszerezni (224. térkép). A II. világháború után a terület magyarsága 765,7 ezer fő (Harghita 275,8 ezer, T. Mures 264,6 ezer, Covasna 155,1 ezer, Brasóv 70,2 ezer). Autonómiájának megteremtésére 1952-1968 között történik kísérlet (260. térkép), s a magyar nacionalista törekvések egyik középpontjában ma is a székely autonómia áll.
Az anyanemzettel közvetlenül összefüggő határmenti magyar területek - amelyekkel kapcsolatban a magyar nacionalizmus maximális törekvése a határrevizió, minimális a területi autonómia - közül Szlovákiához kerül (164. térkép) az 1910-es népszámlálás szerint 737,1 ezer magyar (Pozsony a várossal 161,2 ezer, Nyitra 99,6 ezer, Gömör-Kishont 94,5 ezer, Komárom a várossal 93,0 ezer, Bars 61,8 ezer, Zemplén 60,0 ezer, Hont 41,4 ezer, Abauj-Torna 39,8 ezer, Kassa 30,8 ezer, Nógrád 29,7 ezer, Esztergom 19,2 ezer). A szlovákiai tömbmagyarság száma azóta jelentősen csökken: összlétszáma 1970-ben 551,4 ezer (D. Streda 84,1 ezer, Komarno 77,7 ezer, N. Zámky 63,1 ezer, Galanta 62,7 ezer, Trebisov 48,9 ezer, R. Sobota 47,4 ezer, Levice 43,1 ezer, Pozsony a várossal 26,1 ezer, Lucenec 23,0 ezer, Roznava 23,0 ezer, V. Krtis 15,8 ezer, Nitra 13,9 ezer, Kosice 5,8 ezer). Kárpátaljára kerül (1910) 235,6 ezer magyar, létszámuk 1979-ig 158,4 ezerre csökken (245. térkép).
A Körös-Máramarosvidékkel Romániához kerül 493,3 ezer fő (Bihar Nagyváraddal 214,9 ezer, Arad a várossal 114,8 ezer, Szatmár Szatmárnémetivel 158,9 ezer, Csanád 4,7 ezer). Számuk 1977-ig 537,5 ezerre nő (Bihor 196,2 ezer, Satu Mare 150,4 ezer, Arad 72,0 ezer, Salaj 62,6 ezer, Maramures 56,3 ezer).
Bánát-Bácska-Baranya keretében elcsatolnak 533,2 ezer magyart (Bács-Bodrog a városokkal 275,2 ezer, Torontál a városokkal 115,9 ezer, Temes a városokkal 78,6 ezer, Krassó-Szörény 33,2 ezer, Baranya 20,1 ezer, egyéb töredékek 10,2 ezer). Csökkenő számuk 1977, illetve 1981-ben (Osijekkel) 476,2 ezer (181, 184, 255. térkép).
A nyugati határszélen (Burgenland, Muravidék) elcsatolnak 49,8 ezer magyart. Létszámuk 1980-81-ben 13,6 ezer (170. térkép).
|
|
|
