Az 1941-es Balkán-hadjárat (210, 211. térkép) eredményeként kapitulált és felosztott Jugoszláviában a J. B. Tito vezette JKP hirdeti meg 1941. jún. 27-én Belgrádból a nemzeti felkelést. A következő év végén alakul meg a boszniai Bihacban a partizánharcot irányító Jugoszláv Nemzeti Felkelés Antifasiszta Tanácsa (AVNOJ). Az 1944-re mintegy 800 ezres partizánhadsereg lényegében maga szabadítja fel az országot, a szovjet hadsereg 1944 októbere-1945 márciusa között csak átmenetileg lép területére (229d. térkép).
A felszabadulással azonnal a kommunisták kezébe kerül a teljes hatalom, akik már az AVNOJ II. konferenciáján 1943 novemberében deklarálják a föderatív köztársaságot. Brit nyomásra ugyan 1944. aug. 8-án Tito Vis szigetén együttműködési megállapodást köt Subasic miniszterelnökkel, a királypárti londoni emigráns kormány vezetőjével, a jaltai egyezkedés nyomására pedig 1945. márc. 8-án (augusztusig) formálisan is bevonják a kormányba az emigráns kormány néhány képviselőjét.
Az 1945. nov. 11-i alkotmányozó nemzetgyűlési választáson a 8.383,5 ezer jogosult 88,7 %-a vesz részt. A kommunista népfront (Jugoszláv Nemzeti Front) a Szövetségi Tanács választásán a szavazatok 90,5 %-ával, a Nemzeti Tanács választásán 80,7 %-al győz. A kétkamarás nemzetgyűlés két házának mind a 319 képviselőjét a népfront adja. A különféle ellenzéki erők összesen 9,5 %-ot szereznek. A választás után összeülő nemzetgyűlés 1946. nov. 29-én megfosztja trónjától II. (Karadjordevic) Pétert és kikiáltja a Jugoszláv Szövetségi Köztársaságot. A föderatív alkotmányt 1946. jan. 31-én fogadják el.
Az ország határainak véglegesítése körüli vitában a jugoszlávok a csatolás reményében erőteljesen támogatják Enver Hodzsa albán partizánhadseregét, valamint a balkáni föderáció reményében a görög kommunista haderőt. Az albán kérdésben Jugoszláviával már 1947 folyamán szembekerülő Szovjetunió 1948 januárjában megvétózza a föderáció tervét (271. térkép). Kemény diplomáciai vita után az 1947 szeptember végén alakult Kommunista és Munkáspártok Tájékoztató Irodájának II. (bukaresti) ülése elítéli a JKP-t. Ezt Jugoszlávia kollektív gazdasági-politikai bojkottja követi, fegyveres fenyegetéssel.
A nyugati hatalmaktól kért segítséget Jugoszlávia annak fejében kapja meg, hogy abbahagyja a görög kommunista felkelők támogatását - a jugoszláv-görög határ lezárása után hamarosan össze is omlik a felkelés (272. térkép) -, hogy nem tart igényt mindkét trieszti zónára (252a. térkép), s hogy elismeri háború előtti gazdasági kötelezettségeit. Ezzel - egyedül a szovjet biztonsági zónában - Jugoszláviában állami szintre emelt nemzeti kommunista irányvonal jön létre, amely minden kelet-európai ellenzék mintaképe lesz.
|
|
|
