Az 1941. szept. 27-én alakult kommunista Nemzeti Felszabadítási Front (EAM) Görög Népi Felszabadító Hadserege (ELASZ) 1942 nyarán indít harcot Közép-Görögországban és Észak-Peloponészoszon. Nagy-Macedónia szerb terve szellemében együttműködik a macedón Szláv Nemzeti Felszabadítási Fronttal (SNOF). A dél-epiruszi monarchista Görög Nemzeti Demokratikus Szövetséggel (EDESZ) 1943 októberétől fegyveres harcba bonyolódó ELASZ 1944-re felszámolja a riválisait, s kivédi a szintén októberben induló német tisztogató hadműveletet. Az albán határtól Attikáig húzódó felszabadított körzetben ("Hegyi Görögország") M. Vafiadisz ("Markosz tábornok") vezetésével 1944. márc. 10-én kormány, kétfordulós (április 25, 30.) közvetett választással parlament alakul.
A brit nyomásra kötött libanoni (1944. máj. 20.) és casertai (szeptember 26.) szerződés szerint a kairói monarchisták és a kommunisták G. Papandreu vezetésével egynegyedében kommunista egységkormányt alakítanak (a Vafiadisz-kormány nov. 5-én feloszlik), seregeiket feloszlatva fegyvereseiket a kormány alá rendelik, az ELASZ Athént átengedi a brit csapatoknak, az államformáról népszavazást rendeznek. Az EAM letesz Nagy-Macedónia tervéről. Az 1944. nov. 2-ára befejeződő német kiürítés közben a nagyrészt az ELASZ uralta Görögországon októberben brit csapatok szállnak partra.
Az EAM a végrehajtás problémái miatt a casertai egyezményt felmondva december 1-én kilép a kormányból. A december 3-i véres tüntetéssel Athénért meginduló harc során a brit csapatok 5-i beavatkozása nyomán az ELASZ vereséget szenved, s az 1945. febr. 12-i varkizai béke a GKP legalitása, parlamenti választás és az államformáról tartandó referendum fejében előírja lefegyverzését.
A GKP a varkizai béke problémái miatt 1946 februárjában a választás bojkottja és fegyveres harc mellett dönt. A március 31-i választáson (59,7 %-os részvétel) a rojalista Egyesült Nemzeti Tábor győz (55,1 %), a szeptember 1-i népszavazás a monarchia mellett dönt (68,4 %). Az 1946. okt. 28-án alakuló, 1947-re 25 ezres Görög Demokratikus Hadsereg (DSZE) albán, jugoszláv, bolgár támogatással, szovjet kiképzőtisztekkel (a horvátországi Bledben Balkáni Vezérkar alakul) újra létrehozza "Hegyi Görögországot", s 1947. dec. 24-én Vafiadisz vezette ellenkormány alakul. Egyetlen ország sem ismer el, akárcsak a szerb tervet (271. térkép) felmelegítve 1949. márc. 1-én deklarált Nagy-Macedóniát.
Anglia 1947 febr. 21-én, Görögország március 3-án segítségért fordul az USA-hoz, amely Truman elnök március 12-i beszéde ("Truman-doktrina") után átveszi a katonai irányítást (Közös Védelmi Tanács). A jugoszláv-szovjet konfliktussal bojkott alá kerülő Jugoszlávia nyugati segítség fejében 1949. jún. 23-án lezárja határait. A kormányerők a grammoszi bázisok elleni júliusi offenzívával a partizánokat Albániába szorítják, a DSZE október 16-án leteszi a fegyvert. A függetlenségi és polgárháború 150 ezer áldozata mellett 65 ezren emigrálnak.
|
|
|