A nagyhatalmi súlyponteltolódást jelezve New York székhelyű Egyesült Nemzetek Szervezete mint a II. világháború eredményeként létrejött világrend és így a világbéke biztosítéka a háromhatalmi blokk ellen szövetkezett "Egyesült Nemzetek" 1942. jan. 1-i washingtoni nyilatkozatán alapul. Alapokmányát a győztesek 1945. jún. 26-án írják alá.
Eredeti 51 tagja között a kontinensről - eltekintve a semlegességét kívülmaradással is őrző Svájctól - nincsenek ott a vesztesek (Németország, Bulgária, Románia, Magyarország Olaszország, Finnország,), a független államként nem létező Ausztria, Spanyolország és Portugália túlélő jobboldali diktatúrái, továbbá Svédország, Írország, Izland.
A Népszövetség (146. térkép) negatív tapasztalatain okulva az ENSZ felépítése és működési rendje négy ponton lényegileg különbözik elődjétől: 1. kiküszöbölik a világszervezet két fő fóruma közötti hatásköri átfedést: az összes tagállamot tömörítő Közgyűlés deklarációkat hozó vitafórum, az érdemi döntéshozatal a Biztonsági Tanács kezében van; 2. kiküszöbölik az általános vétójogot, a minden országot megillető vétójog csak a Közgyűlés nem kötelező érvényű nyilatkozataira vonatkozik, az érdemi döntések meghozatalában illetékes Biztonsági Tanácsban az öt győztes nagyhatalom (Egyesült Államok, Anglia, Franciaország, a Szovjetunió és Kína/Tajvan mint a BT állandó tagjai) egyhangúságának elve érvényesül; 3. a legneuralgikusabb kisebbségi kérdést az illető országok belügyének tekintve kiveszik a szervezet hatásköréből; 4. megszüntetik a kizárás intézményét.
A nemzetközi bíráskodás rendszeréből csak a Hágai Bíróságot tartják fenn (a döntőbíráskodást nem). Ennek döntései - összefüggésben a nagyhatalmak ellentéteivel - hosszan elhúzódnak, miközben a benyújtott keresetek már-már elévülnek.
A fentiekből következően az ENSZ univerzális szervezetté válik ugyan, de a bipoláris nagyhatalmi felállás és szembenállás miatt kevéssé hatékony.
Már 1946-ban felveszik a szervezetbe az európai országok közül Svédországot és Izlandot. Ezután a felvétel a nagyhatalmi ellentétek végletes kiéleződése ("hidegháború") miatt egy évtizedig szünetel, legközelebb az 1955. dec. 14-i kompromisszumos csomagokban veszik fel egyfelől a Szovjetunió által protezsált Romániát, Bulgáriát, Magyarországot és Albániát, másfelől a nyugati nagyhatalmak szorgalmazására Olaszországot, Finnországot, Spanyolországot, Portugáliát, Ausztriát és Írországot.
Japán 1956 decemberében lesz a szervezet tagja. Nagy áttörést hoz a taglétszámban 1960, amikor egyszerre 16 függetlenné vált afrikai országot vesznek fel (ekkor lesz az ENSZ tagja Ciprus is). A két német államot a keleti szerződések megkötése után 1973-ban egyidejűleg veszik fel. A lényegében az egész világot átfogó ENSZ-nek 1991 végén (a Szovjetunió 1991-es széthullása után) 166 tagja van.
|
|
|
