A polesuk az önállóságot politikai programként megfogalmazó etnikai reneszánsz (278. térkép) kevéssé közismert esete.
A mai Belorusszia/Litviny, Ukrajna/Rusziny és Lengyelország/Polscsa az utóbbi negyed évezredben is sok vihart megélt határterületén élő mintegy 110 ezres (1921) polesuk etnikum a Pripjaty és a Nyugati-Bug között elterülő történelmi tájak (Polézia, Észak-Volhínia és Podlázia) autochton lakossága. Ez a keleti szlávok őshazája, s markáns polesuk irányzat szerint önállóságuk gyökere a kereszténység megjelenése előtti saját pogány vallásra vezethető vissza.
A terület 1914-ben öt oroszországi kormányzóság 18 járását fogja át egészében vagy részben: a Volhíniai kormányzóság hat (Ovrucs és Kovel, valamint Rovnó, Vladimir-Volhínia, Luck és Novograd-Volhínia északi része), a Minszki két (Mozir, Pinszk), a Grodnói öt (Breszt, Kobrin, Pruzsan, Belszk, valamint Szlonim északi része) járását, továbbá Orosz-Lengyelország Siedlcei kormányzóságának három (Biala, Vlodava, Janov) és a Lublini két (Chelm, valamint Grubesov északi része) járását.
Ortodox többség mellett erős római katolikus és izraelita kisebbség él a területen (2, 25, 87a. térkép).
A múlt századi előzményekre visszanyúló etnikai reneszánsz során végül 1985-ben születik meg a nyugati polesuk nyelvjárásból a cirill írásképű irodalmi nyelv (jatvjag).
Az ukránok/rutének és fehéroroszok között átmenetet képező, kulturálisan litván hatás alatt is álló polesukok a "negyedik szláv nemzet" rangjára tartanak igényt. Értelmezésük szerint bár harmaduk ukrán/rutén, kétharmaduk viszont nem azonosítható sem a beloruszokkal, sem az ukránokkal.
Az elsősorban belorusz területen erős kulturális és politikai önállósodás során 1991 novemberére születik meg a Polisszének (Polessze, Poliszje, Polesie) minimális programként "etnokulturális régió" rangját igénylő polesuk politikai deklaráció. Önállóságukat történetileg az egykori Litván Nagyhercegségen belüli területi önkormányzatra vezetik vissza.
A polesuk mozgalom vezetői nem egységesek a jatvjag államiság perspektivikus megvalósítását illetően. Vannak hívei a Belorusszián belüli önkormányzatnak. Mások Ukrajnán belül képzelik el a polesuk autonómiát, illetve köztársasági státust (amikor majd Ukrajna német mintára szövetségi köztársasággá alakul). Vannak, akik az egész polesuk területet hajlandók lennének Oroszországhoz vagy Lengyelországhoz csatolni.
Álláspontjuk közös nevezője szerint ha a beloruszok nem hajlandók megosztani a hatalmat - létrehozva Nyugat-Poleszk Autonóm Köztársaságot (vagy egy Belorusz-Polisszei Köztársaságot a csehszlovák föderáció mintájára), akkor három részre szakadhat Belorusszia. Ez esetben míg Nyugat-Belorusszia Lengyelországhoz, addig Polissze Ukrajnához csatlakozik.
|
|
|
