Az új politikai vezetés célja (is) az egységes román nemzetállam megvalósítása. Ennek alapproblémája a román nemzeti egység 1945-től datálódó dilemmája: egyfelől Erdély megtartásának biztosítása, másfelől Moldávia (illetve Besszarábia) és Észak-Bukovina visszaszerzése.
Románia 1991. aug. 27-én azonnal elismeri a függetlenségét deklaráló Moldáviát, "Moldvai államtitkárságot" hoznak létre, a nemzetgyűlés 1991. nov. 28-án - a december 1-i ukrajnai népszavazással (283a. térkép) kapcsolatban - bejelenti Románia igényét a besszarábiai, észak-bukovinai területekre és Hertára. Év végén megalakul az Egyesülés Nemzeti Tanácsa, amelynek deklarált célja a "természetes határok között történő újraegyesítés" (a fenntartásait hangoztató Moldávia 1991 decemberében csatlakozik a FÁK-hoz). A nemzetállam problémája az új alkotmányban is tükröződik.
Az 1990. máj. 20-i választással életrehívott alkotmányozó nemzetgyűlés etnikai problémákkal színezett vita után 1991. nov. 21-én fogadja el az alkotmányt, amely a dec. 8-i népszavazással lép életbe. Az alkotmányreferendumon a mintegy 16 millió jogosult közel 70 %-a vesz részt. A 77 % fölötti "igen" mellett 20,4 % (közel 2,3 millió) a "nem" aránya.
A referendum viszonylag jelentős számú ellenszavazata részint liberális oldalról születik, elsősorban mert - sok vonatkozásban az 1982-es törökhöz hasonlóan (bár vitája során a francia a hivatkozási alap) - a központosított elnöki rendszert körvonalazó alkotmány nem tartalmazza a hatalmi ágak szétválasztásának elvét. Másfelől a magas ellenszavazat - döntően magyar - kisebbségi oldalról születik, mert az alkotmány 1. szakasza Romániát a nemzetállami eszme jegyében "egységes és oszthatatlan nemzeti államként" definiálja, további paragrafusaiban pedig a nemzetiségi jogok szűkítésére alkalmas elemeket épít be.
A térképen ábrázolt "nem" szavazatok aránya az 1990-es nemzetgyűlési választásnál (297. térkép) is tapasztalható történetileg és etnikailag megalapozott regionális jellegzetességeket erősíti meg. Legmagasabb a "nem" szavazatok aránya 84 %-al a magyar többségű Harghita (ahol egyébként országos részvételi csúcs születik) és 76 %-al Covasna megyében. Emellett arányuk 40 % fölötti Mures, 30 % fölötti Satu Mare és Timis, s meghaladja a 20 %-os átlagot Cluj, Salaj, Bihor, Arad, Caras-Severin és Brasov megyékben. Eltekintve Hunedoara megyétől a hagyományos regionális különbségeknek megfelelően 15 % alatti a "nem" szavazatok aránya Moldva és Havasalföld nagyobb részén (Ó-Romániában egyedül a fővárosi választókerületben éri el az országos átlagot).
Az alkotmány elfogadása után a politikai paletta színesedése, elsősorban az 1990-es választáson (297. térkép) abszolút győztes Nemzeti Megmentési Front felbomlása közepette 1992 szeptemberében kerül sor az ismét egyidejűleg megrendezett parlamenti és elnökválasztásra (299. térkép).
|
|
|
