| |
|
A XX. századi Lettország különböző történelmi előzményű heterogén részekből tevődik össze. Az egész terület (Észtország részeivel együtt) 1561-ig a Német Lovagrend fennhatósága alá tartozik (45. térkép). Dél-Lívföld, azaz Vidzeme - svéd fennhatóság után - 1721-ben Oroszországhoz kerül ("Orosz-Vidzeme"), Latgale Lengyelországhoz ("Lengyel-Vidzeme" vagy Inflantija), amelytől Oroszország szerzi meg Lengyelország 1772-es első megcsonkításakor (34. térkép). Kurzeme 1790-ig lengyel, illetve (1737-től) orosz befolyás alatt álló többé-kevésbé önálló hercegség - területén a több darabból álló önálló Piltene állammal -, ekkor Lengyelország annektálja, annak 1795-ös felosztásával pedig ugyancsak Oroszországhoz kerül. Az Orosz Birodalom keretében Kurzeme/Kurföldet, Lívföldet és Észtföldet Keleti-tengeri Tartományokká szervezik, míg Latgale a Vityebszki kormányzóság része lesz.
Az orosz ideiglenes kormány 1917. márc. 17-én autonómiát ad az egyesített lett lakosságú (7. térkép) területeknek. Az 1918 februári német megszállás, majd a novemberi összeomlás után november 18-án kiáltják ki a független köztársaságot (156. térkép). A véres polgárháború és a szovjet beavatkozás kivédése után az 1920. aug. 11-i rigai békében Szovjetoroszország elismeri a Dél-Lívföldből, Kurföldből és Észak-Vityebszkből álló Lettország függetlenségét (156. térkép).
A Vityebszki kormányzóságból - a breszti békével ellentétben - nagyjából a három északi kerületből (Dvinszk, Rizsica, Lucin) álló Latgale lesz Lettországé, amelyhez hozzácsatolják Abrene/Jaunjelgavát a Pszkovi kormányzóságból. Északon az észt-lett (etnikai) határt Lívföld belső közigazgatási határai alkotják (Wolmar és Walk járás északi határa). A déli lett-litván határ megfelel a Kurföldi és Kovnói kormányzóság határának. Három ponton hajtanak végre apró területcserét (Litvánia tengeri kijárata érdekében): Polangen tengeri kikötőjét Lettország átadja az aknistei beszögellés (és további két kis terület) fejében. Területe 65,8 ezer km2 lesz.
A Szovjetunió az 1939. okt. 5-i szerződésben támaszpontokat (Liepaja, a kurföldi félsziget Ventspils vonaláig) szerez az országban, 1940. jún. 17-én okkupálja, majd augusztus 5-én annektálja. A német támadás után a Keleti Birodalmi főbiztosság része. A Szovjetunió 1944 márciusától szerzi vissza. Az angolszász szövetségesek nem tudják elérni, hogy sorsáról népszavazás döntsön: a Szovjetunió ismét annektálja, elcsatolva tőle Abrene/Augspils kerületet. Területe így 64,6 ezer km2-re csökken (238. térkép).
Az ország függetlenségét a Szovjetunió a másik két balti állammal együtt 1991. szept. 6-án ismeri el. Az 1994. ápr. 30-i egyezmény értelmében az orosz csapatokat augusztus 31-ig vonják ki.
Nacionalista területi igényei Jaunjelgavára és az Észtországgal 1920-ban megosztott Valkára korlátozódnak.
|
|
|
| |
|
 |
|
