A XVIII. századi felosztás küszöbére Lengyelország ugyan már jelentős területeket veszít 1634-es kiterjedéséhez képest, de még mindig Európa egyik legnagyobb állama. Az ország XVIII-XX. századi története ezután a lengyel állam nyugatra tolásának története, ami orosz részről először már a XVIII. sz. közepén felmerül (33c. térkép).
Az 1772-1795-ös felosztás (34. térkép) eredményeként államként Európa térképéről eltűnő Lengyelországot 1807-ben Napóleon restaurálja Varsói Nagyhercegség néven, területét 1809-ben kibővítve (34d. térkép). Az 1815-ös bécsi rendezés ismét felosztja a nagyhatalmak között, s államiságát csak Orosz-Lengyelország tartja meg (48a. térkép).
A XIX. századot csaknem végigkísérő függetlenségi harcok (54, 60, 91. térkép) után a lengyel állam helyreállítására az I. világháború eredményeként kerül sor, ugyan nem a vágyott 1772-es határok között, de - az 1920-as győztes lengyel-szovjetorosz háború (139. térkép) nyomán - nem is a Curzon-vonal rögzítette keleti etnikai határ mentén (160. térkép). Jelentős területeket annektál Litvániából is (157. térkép).
A szovjet és német revíziós törekvés 1939-ben Lengyelország újabb felosztásához vezet (204a, 205. térkép). A Szovjetunió elleni 1941-es támadással egész területe német kézre kerül (205b. térkép). Európában az egyik legjelentősebb ellenállási mozgalma 1944-re kudarcot vall a szovjet hadsereggel szemben (229b. térkép). A lengyel államot 1945-ös restaurálása során szovjet igény szerint nyugatra, többé-kevésbé a boleszlavi határokig tolják, a keleti területeket a Szovjetunióba annektálva (240. térkép).
A szovjet korszakban a permanens lengyel ellenállás (1956, 1968, 1970, 1976, 1980-81) a régió ellenállási mozgalmainak motorja és egyik mintaképe, Köztes-Európa 1989-es nemzeti forradalma során hasonlóképpen (293. térkép).
A mai lengyel nacionalista igények az 1772-es határokig terjednek, de visszanyúlnak a korábbi korokhoz, így Vitéz Boleszlav államához is.
317a) A középkori Lengyelország
Legnagyobb - nyugati irányú - kiterjedését Lengyelország az államalapító I. (Vitéz) Boleszlav (992-1025) idején éri el 1018 körül, meghódítva lényegében a nyugati szláv területek egészét.
Boleszlav hatalma kiterjed egész (Kelet-)Pomerániára, Lausitzra és Sziléziára, 1003-1004-ben rövid ideig (a térképen ez nincs jelölve) Csehországra, valamint Morvaországra (1001-1018) és a mai Szlovákia területére is (1001-1018). Ez utóbbi három területen a megszilárduló cseh, illetve magyar állam miatt többé nem merül fel érdemleges lengyel aspiráció. Szilézia, Lausitz és Pomeránia viszont a lengyel történelem állandó problémájává válik.
|
|
|
