A földrajzilag határozott körvonalú Csehország határai a tárgyalt történelmi korban keveset változnak. A "Szudétaországokból" (szűk Csehország, Morvaország, Troppaui és Tescheni Szilézia) álló Csehország 1526-tól Habsburg-keretekbe kerülve mint a birodalom egyik legfejlettebb (a fehérhegyi csata után 1627-től három örökös) tartománya 1867-től sikertelenül törekszik az Osztrák-Magyar Monarchia trialista átalakítására.
Versailles-al Csehszlovákia néven lesz független állam (163), csatolva Szlovákiát és Kárpátalját, elveszítve Tescheni Szilézia keleti részét Lengyelország javára (129c. térkép), gyarapodva Porosz-Sziléziából Hultschin, Alsó-Ausztriából Gmünd és Feldsberg/Valcicka körzeteivel. Legnagyobb gondjává - az elmaradt szlovák és kárpátaljai autonómia mellett - a Cseh-medence belső lejtőin élő közel három milliós német kisebbség válik. Már a Monarchia föderatív terveiben szerepel problémájuk megoldása (127. térkép). Német-Ausztrián keresztül 1919 elején csatlakoznak Németországhoz, de ezt a győztes antant megvétózza (129a. térkép). E kisebbség léte lesz az indoka Csehország német felosztásának 1938/39-ben (198. térkép). A problémát a győztesek 1945 után kitelepítéssel oldják meg (245. térkép).
A II. világháborút követően Csehszlovákiát restaurálják, miközben Kárpát-Ukrajnát a Szovjetunió elcsatolja (244. térkép). Szlovákia az 1968-as szovjet okkupáció (244a. térkép) után kap autonómiát. A két ország 1992 végén különválik, s a fejletlenebb Szlovákia elengedésével Csehország 1993 elejétől (ismét) Köztes-Európa legfejlettebb állama.
A Lausitzra, Német-Sziléziára, a Duna Regensburg-Passau közötti balpartjára, a nyugat-magyarországi korridorra (168. térkép), továbbá a Glatz környéki beszögellésre és Ratibor körzetére vonatkozó - etnikailag és történetileg alátámasztott - igények az I. világháború során fogalmazódnak meg.
318a) A középkori Csehország
1 országhatár
2 belső határok
Az egyetlen szláv dinasztiaként (Premysl) a Német Birodalomhoz csatlakozó Csehország a középkorban két ízben jut hatalma csúcsára. II. (Premysl) Ottokár (1253-1278) alatt hozzá tartozik (1251-től) Ausztria, (1260-tól) a szlovák lakóterület nyugati része, (1261-től) Stájerország, (1269-től) Karintia és Kraina is. Ekkor éri el legnagyobb területi kiterjedését. A térképen látható második fénykora IV. (Luxemburgi) Károly (1346-1378) idejére esik, amikor a Cseh Királyság és a Morva őrgrófság mellett hozzá tartozik (1368-ra) a Sziléziai hercegség és a Lausitzi őrgrófság, sőt egy ideig (a térképen nincs ábrázolva) a Brandenburgi őrgrófság, Neumark és Felső-Pfalz is. IV. Károly császárként Prágát teszi meg a Német-Római Birodalom fővárosának.
|
|
|
