A törökök 1389-es rigómezei győzelmével megszűnik a szerb uralom Montenegro/Crna Gora fölött, török vazallus lesz, majd hosszas harcok után 1499-ben beillesztik a Scutari szandzsákba. A XVIII. sz. folyamán sikerrel őrzi tényleges önállóságát a megújuló török támadásokkal szemben. A scutari pasa 1796-os sikertelen hadjárata után a Porta 1799-ben elismeri Montenegro - elsősorban Oroszország támogatta - függetlenségét.
Az 1858-as törökellenes háború után 1859-ben - de facto elismerve függetlenségét - rögzítik először határait (4,3 ezer km2). Az 1876 júniusától a Porta elleni háború eredményeként - az 1877-78-as orosz-török háború árnyékában - a berlini kongresszus de jure független államnak ismeri el (9,4 ezer km2). A Balkán-háborúk (106, 107. térkép) nyomán éri el legnagyobb területét (14,4 ezer km2, 370 ezer lakos).
Az 1918. nov. 26-i podgoricai döntéssel (amely egyúttal detronizálja az 1697-től uralkodó Petrovic Njegos-dinasztiát) Montenegro a délszláv állam része lesz (174. térkép), miközben Metohiját és a Szandzsák déli részét elveszti Szerbia javára, s nem kapja meg dalmát tengerpartját sem (7,7 ezer km2, 199,9 ezer fő). Az 1929-es bánsági átszervezéssel (178. térkép) mint Zeta bánság kétszeresére nő területe: hozzá kerül Metohija, Koszovó jórésze, Kelet-Hercegovina és a Kotori-öböl környéke.
A II. világháború után Montenegro a föderatív Jugoszlávia legkisebb (13,8 ezer km2) tagköztársasága lesz (252. térkép), majd 1992 áprilisától a föderatív "Kis-Jugoszlávia" része (289. térkép). Fővárosa Podgorica/Titograd helyett 1993 decemberétől ismét Cetinje.
A revizionista crnagorác igények ma - Bosznia-Hercegovina státusának képlékenysége miatt - elsősorban Kelet-Hercegovina felé irányulnak, de tradicionálisan érdekelt határai mentén minden irányban: Észak-Albánia (Shkodra), Metohija, a Szandzsák, stb. felé.
330a) Montenegró a II. világháborúban
1 országhatár, 1940
2 országhatár, 1941
3 Szerbiától
4 Albániához
5 Olaszországhoz
Jugoszlávia 1941-es felosztása (211. térkép) során a formailag Olaszországgal perszonálunióba, ténylegesen olasz protektorátus alá kerülő történelmi Montenegrótól - a szintén olasz protektorátus - Albániához csatolják a Shkodrai-tó északi sávját (Tuzi, Podhum), a délit a tengerparttal (Ulcinj, Kruse), továbbá a Lim (Gusinje, Plav) és az Ibar (Rozaj) felső folyását. Cserébe megkapja a szerb Szandzsák nagyobbik nyugati részét (Priboj, Nova Varos, Prijepolje, Sjenica), helyenként az Uvacon túl is. A Cattarói-öböl környéke Olaszországé lesz ugyan, de a volt osztrák Dalmácia legdélibb csücske (Petrovac) Montenegróhoz kerül.
|
|
|
