| |
|
Sok évszázados (1479-1912) török uralom után az albán nemzeti mozgalom a török fennhatóság alatt élő népek közül utolsóként 1912 novemberében deklarálja Albánia függetlenségét (96. térkép). Az 1913-ban - osztrák és olasz támogatással - jóváhagyott szerbellenes albán ütközőállam határai 1914 nyarára kristályosodnak ki (98. térkép), s azóta jelentősen nem is változnak. Az alighogy körvonalazódó Albánia létét az I. világháború során a felosztásában érdekelt szomszédok (Montenegró, Szerbia, Görögország, Olaszország) fegyverrel kérdőjelezik meg (191. térkép). A háború után az elsősorban a Prizren alatti négyszöggel csökkentett ország határai csak 1926-ra állnak helyre (193. térkép).
Albánia mint az olasz nagyhatalmiság balkáni expanziójának ugródeszkája 1926-tól fokozatosan olasz függésbe, majd az 1939 áprilisi megszállás (210a. térkép) után formailag perszonálunióba kerül Olaszországgal. A Balkán-hadjáratot követően (210. térkép) Jugoszlávia 1941 tavaszi felosztásával (211. térkép) az ország jelentős albánlakta területekkel gyarapszik, elsősorban Koszovó és Metohija területén, valamint Kelet-Montenegróban és a dél-epiruszi Csamuriában (226. térkép). Miután a kommunista párt vezette ellenállási mozgalom önerőből felszabadítja az országot, az olasz függésből kikerülő Albánia a háború végére az annektált területeket elveszíti, s lényegében versailles-i határai állnak helyre (267. térkép).
A nagyalbán nacionalizmus az államhatárokkal megosztott albán nemzet (16a. térkép) egyesítését tűzi célul. Ezt tükrözi az 1913-as (98. térkép) és az 1919-es (192. térkép) albán ideiglenes kormányok területi igénye, majd a II. világháború alatt megfogalmazódó törekvés (226b. térkép). Jelenleg a nacionalizmus elsősorban a Szerbia által el nem ismert Koszovó Köztársaságra, valamint a Nyugat-Macedóniában kikiáltott - és ugyancsak el nem ismert - albán autonóm területre irányul (289. térkép), továbbá Dél-Epiruszra. Emellett az igények között továbbra is szerepel Montenegró keleti albánlakta sávjának csatolása a Tuzi-Bar vonalig.
Az etnikai mellett az albán nacionalizmus történelmi érvelése részint Szkander bég államához nyúl vissza, részint az albánlakta területek - mindenekelőtt Ali janinai pasa nevéhez fűződő (52a. térkép) - függetlenedési törekvéseihez a XVIII-XIX. sz. fordulóján. Az albán nacionalizmus másik történelmi hivatkozási pontja a Shkodëri fejedelemség a Bushati-család - Kara Mahmud (1760-1796), Ibrahim (1796-1810) és Musztafa (1810-1830) - uralma alatt.
332a) A középkori Albánia
A középkori Albánia a török hódítás elleni küzdelemben, a számtalan helyi törzs egyesítésével, illetve leigázásával jön létre Gjergi Kastrioti (Szkander bég) alatt 1443-1468 között. Szkander bég 1468-as halála után országát a Török Birodalom és Velence hamarosan felosztja.
|
|
|
| |
|
 |
|
