Franciaország az 1812-es oroszországi hadjárat (37a. térkép) küszöbén áll hatalma csúcsán. Császárrá koronázása (1804), illetve 1805-ös győzelmei után Napóleon lényegi változtatásokat eszközöl Európa térképén (ld. még 38. térkép). Az annexiók, konföderációk és csatlósállamok rendszerének kiépítésével 1812-re minden nehézség ellenére (ibériai háborúk, rések a kontinentális zárlaton, éleződő ellentétei a cárral) Európa ura. Nemcsak a végletekig megnövelt területű Francia Császárság és Itáliai Királyság, nemcsak a családi dinasztiák Spanyolország és Nápoly trónján, de a vazallus Varsói Nagyhercegség, a Rajnai Szövetség és a szövetséges Dánia is befolyása alatt áll, sőt a Murat tábornok vezetése alatt álló szövetséges Svédországról sem derül még ki ennek ellenkezője. Ausztriát és Poroszországot leverte, a nápolyi Bourbonokat Szicíliába, a Savoyai dinasztiát Korzikába szorította. A nagy felosztásból csak az Oszmán Birodalom marad ki, ellenségként pedig csak Anglia és Oroszország jöhet számításba.
Napóleon európai "új rendje" az orosz hadjáratot követő lipcsei csatában (1813) elszenvedett döntő vereséggel összeomlik.
39a) A Danzigi Köztársaság, 1807-1814
1 Danzigi Köztársaság, 1807-1814
2 Danzig, 1454-1793
3 Danzig Szabad Város, 1920-1939
Az 1807-es tilsiti béke a porosz Danzigot (némileg megnövelt területen) szabad városnak nyilvánítja, területén azonban továbbra is francia csapatok állomásoznak (ld. még 34d. térkép). A bécsi rendezéssel (1815) a városállam Poroszországhoz kerül.
39b) Az Illír Tartományok, 1809-1814
Az 1805-ös pozsonyi békében Ausztria lemond Dalmáciáról és Isztriáról: francia uralom alá kerülnek, s 1806-tól az Itáliai Királysághoz tartozó külön területekként kormányozzák őket. 1808-ban ehhez csatolják Cattarót és a Raguzai Köztársaságot (36b. térkép). Az 1809-es schönbrunni békében Ausztria által elvesztett Karintiát, Krainát, Triesztet és Horvátországnak a Szávától délre eső részét Isztriával, Dalmáciával, Raguzával és Cattaróval egyesítve hozzák létre Napóleon protektorátusa alatt a Franciaország részeként kezelt Laibach központú Illír Tartományokat. Végleges nagyságát (53,0 ezer km2) 1811-ben nyeri el (40, 107. térkép).
A döntő francia vereségek után Francia Illíria területét a bécsi rendezés jóváhagyásával Ausztria annektálja, 1815-1849 között Dalmáciai Királyságként kormányozza, majd öt tartományra (Karintia, Kraina, Görz, Trieszt, Isztria) osztva integrálja a birodalomba.
|
|
|
