A Visztula-Nyeman ill. a Balti-tenger és a Narew között élő pogány poroszok ellen Mazóviai Konrád herceg hívja be a - Magyarországról éppen kiűzött - Német (Teuton) Lovagrendet. A hercegtől kapott nyugat-porosz Kulmerland területén 1226-ban telepszik meg a Visztula alsó folyásánál. Miközben beolvasztja a livóniai Kardtestvérek rendjét (1237) és Riga érseki székhelyet teszi meg a német-római császársághoz tartozó lovagrendi állam fővárosává, 1230-83 között meghódítja a poroszlakta vidékeket (csak Alekszandr Nyevszkij novgorodi fejedelem állítja meg a Csud-tónál 1242-ben).
Az őslakosságot kiirtják, elűzik, illetve megtérítik (maradékuk a XVII. századra beolvad az odatelepített német parasztságba). A porosz területeken (amelyekhez 1309-ben megszerzik Lengyelországtól Pomeréliát) államot alapítanak, s kereszteshadjáratok keretében innen hódítanak tovább a germán-német Drang nach Osten szellemében a balti törzsek (zsamaitok, zsmudzsok, kurok, livek, lettek, észt finnek, litvánok, stb.) területén, ütközve a lengyel és litván állammal, illetve az orosz fejedelemségekkel. A szerzetesi fegyelemre, a lovagi hadviselés fortélyainak ismeretére és a jól kiépített várrendszerre épülő erős állam városi lakossága német, a falusi a meghódított szlávokból, illetve poroszokból áll. Fővárosuk 1309-es elfoglalásától Malbork/Marienburg (Velencéből helyezik át a nagymesteri székhelyet). Az önálló városok - Riga, Danzig és Thorn - mellett az állam területén jelentős püspökségek (Reval, Dorpat stb.) vannak.
A lovagrendi állam 1398-1411 között Szamogitiát (megközelítőleg a XX. századi Litvánia) is meghódítva Pomeréliától a Narváig egyetlen államban kapcsolja össze az egész balti területet: Nyugat- és Kelet-Poroszországot, Kurföldet, Lívföldet és Észtföldet (utóbbit 1347-ben 19 ezer tallérért engedik át a dánok). Átmenetileg (1398-1407) megszerzi Gotland szigetét is.
Az 1386-ban unióra lépett lengyel és litván állam Jagelló Ulászló vezette csapatai az oroszok (és többek között a cseh Zsiska) részvételével 1410-ben Grünwaldnál (Tannenberg) legyőzik őket (nagymesterük is elesik), s bár az 1411-es thorn/toruni béke - még ha a kirótt 100 ezer aranyat Zsigmond kényszerül is kifizetni helyettük (165a. térkép) - mérsékelt, a vereség megtöri expanziójukat. A szláv csapatok 1457-ben Malborkot is elfoglalják, s az 1466-os újabb thorni békében Lengyelország megkapja Warmia/Ermlandot és Nyugat-Poroszországot (Kulmerland, Pomerélia). A lovagrend 1525-ben formálisan is Lengyelország hűbérese lesz, Hohenzollern Albert nagymester felveszi a luteránus vallást, a rendet szekularizálva megalapítja a Porosz Hercegséget, amely 1618-ban a Brandenburgi őrgrófsággal egyesülve Porosz Fejedelemség, 1701-től királyság lesz (44. térkép). Danzig a második thorni békében különleges jogokat kap.
A lovagrendi állam részeit 1560-83 között Dánia, Lengyelország (és Litvánia), Svédország és Oroszország szerzi meg.
|
|
|
