A dán-norvég-svéd kalmari unió felbomlása (1523) után a század végére nagyhatalommá váló Svédország visszaszorulását és az orosz expanzíó sikereit az 1700-al induló északi háború két évtizede eredményezi.
A svéd hadsereg 1700-ban Narvánál ugyan győz az ötszörös túlerőben lévő oroszok fölött, azonban az 1709-es poltavai csata a perevolocsnai kapitulációval és a svédek teljes vereségével végződik. Az 1719-1721-es békekötésekkel Svédország Hannover javára elveszíti Brémát és Verdent, Brandenburg-Poroszország javára Elő-Pomeránia értékesebb részét, Frederiksborgban Dániával kényszerül békére, Nystadban pedig Oroszország megkapja tőle Lívföldet, Észtföldet, Ingriát, Karéliát, Öselt, Dagöt és az Aland-szigeteket. Az 1741-43-as orosz-svéd háború végére - az oroszok megszerzik Délkelet-Finnországot (209a. térkép) - már vitathatatlan a baltikumi orosz hegemónia. Az 1770-es évek elején Svédország alig kerüli el, hogy II. Katalin és II. Frigyes prédájává váljon. Az 1789-ben kezdődő újabb orosz-svéd háborúnak a francia forradalom kitörése vet véget.
A francia háborúk során 1808 februárjában a tilsiti békében megígért területek megszerzése érdekében az orosz csapatok benyomulnak Finnországba. Az 1809-es frederikshamni béke szentesíti hódításaikat: Torneáig megkapják a finn területeket. Az 1810-ben XIV. Károly János néven svéd trónra lépő Bernadotte marsall a hatodik koalícióban való aktív részvétele miatt 1815 után nem legitim uralkodóként is trónján maradhat, sőt az 1814-es kieli békében megkapja a Napóleon mellett végig kitartó Dániától elvett Norvégiát, miközben végleg elveszíti a maradék pomerániai területeket (37b. térkép).
47a. Svéd Pomeránia, 1721-1815
II. Gusztáv Adolf svéd király a protestáns ügy védelmében, a nagyhatalmi helyzet biztosítására és a balti-tengeri svéd birtokok kikerekítése céljából 1630-ban partraszáll Usedomon. A többek között Pomerániát felosztó 1648-as vesztfáliai békében Svédország megkapja Nyugat(Elő)-Pomerániát a nagyfontosságú stettini kikötővel, a mecklenburgi Wismart, Bréma és Verden püspökségeket.
A Svéd-Pomeránia megtartásáért 1658-ban, 1676-79-ben és 1713-15-ben Brandenburg mellett Dániával és Lengyelországgal vívott háborúk után az 1720-as stockholmi békében Elő-Pomerániát a Peene folyóig, valamint Usedom és Wollin szigetét (azaz Svéd-Pomeránia értékesebb keleti részét Stettinnel és az Odera-torkolattal) 2 millió tallér kárpótlás fejében Poroszország kapja meg. Ettől kezdve a 4,0 ezer km2 területű svéd tartomány központja Stralsund. A maradék Svéd-Pomerániát végül az 1815-ös rendezés értelmében az addigra nagyhatalommá fejlődött porosz állam vezetése alatt egyesítik Pomeránia többi részével. Svédország kárpótlásként 5 millió tallért kap.
|
|
|
