| |
|
A lengyel nemzeti ellenállás központja a liberális berendezkedésű Lengyel Királyság és a Krakkói Köztársaság (48a, 48b. térkép).
Az első felkelésre az 1830-as európai forradalmi hullám keretében kerül sor (49a. térkép). Az I. Miklós mozgósítására válaszul 1830. nov. 29-én kirobbanó varsói felkelés nyomán Konsztantin nagyherceg helytartó a távozó orosz sereggel elmenekül. A szejm 1831. jan. 25-én detronizálja I. Miklóst, deklarálja a Litvániával "örökre egyesített" Lengyelország függetlenségét az 1772-es határok között.
A felkelőknek a reguláris lengyel hadsereggel együtt 57 ezres hadereje ellen 1831. febr. 9-én indul meg a 114 ezer fős orosz hadsereg. A Varsó ellen vonuló orosz csapatokat a folyó jobbpartján Grochownál sikerül megállítani (1831. febr. 25.), a felkelők azonban Ostrolenkánál döntő vereséget szenvednek (május 26.). Ivan Paszkievics orosz főparancsnok a szeptember 6-7-i varsói győzelem után bevonul a fővárosba. A felkelők a határokat átlépve 1831 október elejéig a poroszoknak és az osztrákoknak adják meg magukat.
A megtorlást Paszkievics helytartó irányítja: 250 főurat végeznek ki, tömegével koboznak el világi és egyházi birtokokat (a pravoszláv vallás erőszakos terjesztése mellett), 45 ezer kisnemesi családot hurcolnak az Ural vidékére, oroszokat telepítve helyükbe.
A lengyel intézmények meginduló felszámolását és az erőszakos oroszosítást megindokló Organikus Statutum szerint a lengyel és az orosz egy nemzetet alkot. Az alkotmányt felfüggesztik, a szejmet feloszlatják, átszervezik a közigazgatást (a vajdaságokat megszüntetve orosz mintára kormányzóságokat hoznak létre), a lengyel hadsereget feloszlatják. A három nagyhatalom a münchengrätzi szerződés (1833) titkos záradékában megegyezik a lengyelek elleni közös eljárásban.
A későbbiekben a lengyel területek megmozdulásai közül számottevő a sziléziai parasztfelkelés 1844-ben (Breslau környékén), valamint ugyanebben az évben a sziléziai takácsok felkelése Glatz körzetében (Pieszyce, Bielawa, Rychbach, Swidnica). A Nyugat-Galíciában 1846. febr. 19-én kezdődő éhséglázadás jellegű parasztfelkelést az osztrák hadsereg fojtja el, miközben a galíciai parasztokat sikeresen a február 20-21-én kirobbanó krakkói felkelés ellen fordítja. A radikális társadalmi programot elfogadó Krakkó az osztrákokkal szembeni csatavesztés (február 26.) után március 4-én kapitulál. Ausztria annektálja a Krakkói Köztársaságot.
Az 1848-as európai forradalmak során (55. térkép) Nagy-Lengyelországban, Poznan központtal robban ki felkelés (március 20.). A mintegy 10 ezres felkelő sereg néhány győzelem (Miloslaw, Sokolów) után azonban vereséget szenved a porosz csapatoktól, és május 9-én kapitulál. A áprilisi krakkói és a novemberi lembergi megmozdulásokat osztrák csapatok törik le.
|
|
|
| |
|
 |
|
