| |
|
Az 1848-49-es kudarc (55. térkép) után Camillo Cavour piemonti miniszterelnök az abszolutista állam liberális átalakítását és Itália külső segítséggel történő felszabadítását tekinti céljának. A krími háborúban (58. térkép) való részvétel után az 1858. júl. 20-i plombieres-i találkozón III. Napóleon Nizza és Savoya fejében fegyveres segítséget ígér Lombardia és Velence megszerzéséhez, s a megnagyobbodott Piemontból, egy Közép-Itáliai Királyságból, a Pápai Államból és a Nápolyi Királyságból álló pápai vezetésű konföderáció létrehozásához. Oroszország a román fejedelemségek osztrákellenes élű egyesítése (59. térkép) után az 1859 márciusi francia-orosz egyezményben semlegességet igér.
Az 1859. ápr. 19-i osztrák hadüzenettel induló háborúban Ausztria június 4-én Magenta, 24-én Solferino mellett vereséget szenved. III. Napóleon megrettenve a közép-itáliai felkelésektől, tartva a porosz beavatkozástól a Rajna mentén és a harcok véres elhúzódásától az észak-itáliai várnégyszögbe húzódó osztrákok ellen Lombardia átengedése fejében fegyverszünetet köt az osztrákokkal. A november 10-i zürichi békében Piemont tehát Velencét nem kapja meg. A háború gyors befejezése ellenére Toszkána, Modena, Párma és a Pápai Államhoz tartozó Romagna népfelkelés eredményeként még 1859-ben csatlakozik a Szárd Királysághoz. A sikertelen Bourbon-ellenes palermói felkelés (1860. ápr. 4.) ellenére a május 11-én önkénteseivel partraszálló Giuseppe Garibaldi Palermo mellett győzelmet aratva július végére felszabadítja a szigetet, majd átkelve a szárazföldre a Volturno mellett győz a nápolyi haderő fölött. Közben a pápai sereg fölött Castelfidardónál győzelmet arató szárd hadsereg odaérkezve megakadályozza a felkelők Róma elleni támadását. A népszavazásokon Emilia 426 ezer "igennel" (756 "nem" ellenében), Marche 134 ezer "igennel" (1,2 ezer "nem"), Umbria 97 ezer "igennel" (380 "nem") foglal állást a Szárd Királysághoz való csatlakozás mellett (hasonlóan dönt 1860. nov. 20-21-én a Nápolyi Királyság és Szicília).
Az 1861 januárjában Turin/Torinóban összeülő parlament március 17-én kikiáltja az Olasz Királyságot, élén II. Viktor Emánuel szárd királlyal. Franciaország elismeri az olasz államot, amelynek területéből már csak az osztrák kézen lévő Velence és a francia felügyelet alatt álló Róma hiányzik.
Velencéről Ausztria az osztrák-porosz háborút (61. térkép) lezáró október 3-i bécsi békében mond le (cserében Olaszország lemond igényéről Dél-Tirolra és Isztriára). A tartományi népszavazáson a lakosság 647 ezer "igennel" (69 "nem" ellenében) foglal állást az unió mellett. Rómát a porosz-francia háború (63. térkép) során a francia csapatok 1870 szeptemberében elhagyják. A csatlakozást jóváhagyó népszavazáson a lakosság 130 ezer "igennel" voksol 1,5 ezer "nem" ellenében, s október 2-án Firenze helyett Róma lesz az egységes Olasz Királyság fővárosa. A cserében felajánlott Vatikán Államot a pápa nem fogadja el (viszonyuk majd csak 1929-ben rendeződik).
|
|
|
| |
|
 |
|
