Az 1877-1878-as orosz-török háborúban formálódik (és bukik el) az a bolgár állam, amely - a középkori bolgár államok (323a. térkép) mellett - máig a nagybolgár nacionalizmus fő hivatkozási alapja (96, 189, 225. térkép).
A bolgár etnikum korabeli határáról - amennyire a macedón kérdésben (97. térkép) egyetértésről szó lehet - többé-kevésbé megegyeznek a nyugat-európai és szláv (orosz) munkák: északon eléri a Dunát; nyugaton magába foglalja Nis, Vranje és Üsküb körzetét, megkerüli az Ohridi- és Preszpa-tavakat, majd kelet felé fordulva eléri a Szaloniki-öblöt. Szalonikitól északra metszi a Chalkidiké-félszigetet, a Pomákföld alatt kelet felé haladva a drinápolyi török betüremkedést megkerülve éri el a Fekete-tengert. A partvonal mentén fölfelé haladva Burgasz fölött - kihagyva Várna-Sumeny-Szilisztra kevert török etnikumú területét - fordul a Dunának és éri el azt Ruszcsuktól keletre (18a. térkép). Hasonlóképpen körvonalazza "Bulgária" határát az 1867-es moszkvai szláv kongresszus (M. Mirkovics), azzal a különbséggel, hogy a délkeleti határ Drinápoly fölül indulva Isztambul közvetlen közelébe kanyarodik, kimarad Midia-Burgasz tengerpartja, Vidin az északi Duna-határnál, nyugaton pedig az Ohridi- és a Preszpa-tó között húzódik a határ.
A Bolgár exarchátus 1870-es alapító fermánja szerint - amely a Dunai vilajetet automatikusan az exarchátus hatókörébe vonva beleérti abba egész Dobrudzsát - főleg Dél-Macedóniában és Nyugat-Trákiában nem éri el az etnikai a határt, még az 1876-ig alapított püspökségeket beszámítva sem (68. térkép). Az 1876-77 fordulóján az orosz-török háború megelőzését célzó konstantinápolyi értekezleten tervezett két bolgár autonóm terület nagy vonalakban az exarchátus eredeti vonalát követi (65a. térkép).
Az 1870-ben Bukarestben alapított és az 1876-os bolgár felkelést (65. térkép) vezető Központi Bolgár Forradalmi Bizottság maximális ruszei programja (1876) a torkolattól a Duna vonalát követi a Timokig, ott a folyó mentén fordul délnek, s Nis magasságától az Ibarig (azaz Pristinával együtt) magában foglalja a Bolgár-Morava medencéjét, a Drinhez futva annak mentén halad tovább (beletartozik Debar), majd délnyugatnak fordul és eléri a Devolit, azon halad felfelé, Korcától nyugatra kerülve megy lefelé a Bisztricához és követi azt (beletartozik Grevena) a Szaloniki-öbölhöz. Polygirosz fölött metszi a Chalkidiké-félszigetet és a Trák-tenger egész partvidékét Bulgáriához csatolja Enoszig a Marica torkolatánál. A Maricán megy felfelé, ráfordul az Ergenére, s azt követve Csorlu fölül indulva éri el a Fekete-tenger partját Ormanli magasságában a Terkosi-tó fölött.
Az ilyen előzmények után körvonalazott 164 ezer km2 területű és 5 millió lakosú san-stefanói Nagy-Bulgáriát (66. térkép) vétózzák meg Berlinben a nagyhatalmak. Az országot három részre osztják, és ebből kettőt (Kelet-Rumélia, Macedónia) visszaadnak Törökországnak (65. térkép).
|
|
|
