II. Miklós 1905. okt. 30-án/17-én adja ki az alkotmányos monarchia létrehozását célzó manifesztumot. A dec. 24-i/11-i nem általános, nem egyenlő, nem közvetlen és nem titkos választójogot 1907 júniusában szűkítik. Orosz-Lengyelország a választás hatálya alá tartozik, a Finn Nagyhercegség saját országgyűlésébe választ (93. térkép). Az 50 politikai párt politikai, illetve nemzeti alapon polarizálódik. Az 1905-1917 közti négy Állami Duma (1906, 1907, 1907, 1912) közül csak a harmadik tölti ki öt éves ciklusát.
Az 1912 szeptember-októberi választással létrejött IV. Állami Duma mandátuma 1917. okt. 19-ig/6-ig tart, de a cár 1917. márc. 12-én/febr. 27-én feloszlatja (131. térkép). A 442 képviselőből 65 jobboldali, 120 orosz nacionalista és mérsékelt jobboldali, 98 oktobrista (a konzervatív és mérsékelten liberális nagytőkét és nagybirtokot képviselő Október 17-e Szövetség/"oktobristák"), 48 progresszista (Békés Megújulás Pártja, Demokratikus Reformok Pártja), 59 kadet (a liberális közép- és kispolgárságot képviselő Alkotmányos Demokrata/"kadet" Párt), 21 helyi nacionalista (lengyel, ukrán, litván, lett, tatár, kozák stb.), 10 trudovik (földosztást és általános választójogot követelő parasztküldött), 14 szociáldemokrata (köztük 6 bolsevik), 7 pártonkívüli. A képviselők 34 %-a baloldali (ezen belül 29 %-uk szélsőbaloldali), 30 %-a centrista és 35 %-a jobboldali.
A Duma összetétele megközelítően jelzi az egyes kerületek (kormányzóságok) politikai súlyát és orientációját: a nyugati nemzetiségi területekkel (Baltikum, Lengyelország, Besszarábia) határos fehérorosz-ukrán körzetek (Pszkov, Vityebszk, Minszk, Grodno, Volhínia, Podólia, Kijev, részben Herszon) jobboldali és orosz nacionalista beállítottságát; a liberális dominanciát Szentpétervár, Moszkva városában és néhány ipari körzetben; a kiváltságos helyzetű Baltikum inkább progresszív, mint autonomista orientációját; a Vilnói kormányzóságban domináns helyi nacionalizmust; Besszarábia képviselőcsoportjának megoszlását egy helyi nacionalista és egy mérsékelt jobboldali frakcióra.
92a) Választás a Visztulai Kormányzóságokban, 1912
Az 1907-es törvény a képviselők számát 14-ben állapítja meg a 442-ből (korábban 37 volt az 524-ből): 1-1-et kapnak a kormányzóságok, Varsó és Lódz városa, az oroszok, valamint Lublin és Siedlce kormányzóságok pravoszlávjai. Az 1912-es választás eredményeként a két fenntartott helyet (Varsó és a Lublini kormányzóság egyik mandátumát) kapják az oroszok, illetve pravoszlávok, a többi 12-őt (a zsidó lódzi progresszista mandátumtól eltekintve) helyi nacionalista erők szerzik meg: a Plocki és Varsói kormányzóságban a kadetszimpatizáns Nemzeti Demokrata Párt, a Lomzai, Kaliszi, Piotrkówi, Siedlcei, Radomi, Kielcei, Lublini kormányzóságban a népi szocialista Kolo, Varsóban a Lengyel Szocialista Párt, Suwalkiban a Litván Nemzeti Demokrata Párt.
|
|
|
